Talán érthető, hogy egy ilyen rövid újsághír nem tud megfelelő kontextust biztosítani egy sokéves iparági versengésnek de az is igaz, hogy ma már sokkal többet tudunk a DVD és a SDD fejlesztési időszakáról, mint 1995-ben.
A két formátum története 1993-ban indult, amikor a legelső ázsiai Video CD-k megjelenése bebizonyította, hogy van igény a VHS-en túlmutató digitális film-tárhelyekre. A Sony és a Philips az MMCD szabványon kezdtek együtt dolgozni, míg az ipar fennmaradó hányada a Super Density Disc, vagyis az SDD kódnevű lemezek kifejesztését szorgalmazta. 1995-re az MMCD már DVD néven volt ismert, de ahogy ez a beszámoló is sejteti, a versengés hatalmas volt.
Pár hónappal e cikk megjelenése előtt öt amerikai IT-óriás (az IBM, az Apple, a Microsoft, a Compaq és a HP) ultimátumot intézett a japán cégek felé: ha nem tudnak megegyezni egyetlen formátum létrehozásában, akkor Amerika mindkét új lemezt bojkottálni fogja. Ennek köszönhetően megtörtént a lehetetlen: a már majdnem kész SDD és a DVD projekteket összeolvasztották. Bár a győztes név a globális felmérések alapján modernebbül hangzó DVD lett, a végleges technológia sokkal közelebb van az SDD-féle megoldáshoz.
Az SDD-t azóta jobbára elfelejtette a világ, pedig egy tekintetben még ma is köztünk él: az SD flashmemóriák logója az SDD eredeti logóját vette át.
Forrás: Edge #024. Állandó link a bejegyzéshez.