A Goodyear egy detroiti mérnökcsoport ötletét megvásárolva az ötvenes évek legvégén kezdte el a világító gumiabroncsokkal való kísérletezést. A speciális szintetikus gumit, az úgynevezett neotánt használó technológia 1961-re készült el: akkor nem csak a tesztek indultak el, de a reklámfotózás is elkezdődött.
A szinte teljesen átlátszó neotánba színes festéket keverve tudtak a mérnökök színes gumikat gyártani, amelyekbe aztán 18 izzót építettek. A gumikat egyenként lehetett aktiválni, és a tervek szerint a puszta látványosság mellett később irányjelzőként is működött volna a dolog. A Miamiban és New Yorkban tesztelt abroncsok hibái villámgyorsan kiderültek: a neotán gumik rém csúszósak voltak, és a nagy fékezéseket így egyáltalán nem bírták, ráadásul még az átlagos napi forgalom során is annyi koszt gyűjtöttek magukra, hogy az esti ragyogás előtt le kellett azokat mosni. Mindez nem számított: a Goodyear csak azért állt le a gyártással, mert a neotán túl drágának bizonyult.
A technológiát végül Jim Skonzakes autóőrült vásárolta meg, aki azt a Golden Sahara II nevű találmányába is beépítette. Ez az autó szerepelt a Cinderfella (itthon: Hamupipő) című vígjátékban is. Az autót 2019-ben újították fel.
Forrás: Getty Images. Állandó link a bejegyzéshez.