Egyfelől szimpatikus dolog, hogy a PowerPad hirdetői még csak meg sem próbálták valami irreálisan látványos képpel átejteni a potenciális vásárlókat: ez a kivehetetlen, nyomorúságos firka nagyjából a maximum volt, amit ez a korai digitalizáló tábla tudott. A kütyü függőleges és vízszintes irányban is 120 nyomásérzékeny membránt használt, és ezek egyszerre akár nyolc érintést is kezelni tudtak. A PowerPadra készült valamennyi program óriási dobozokban jelent meg, mert mindegyik egy vastag papírt is tartalmazott: ezt kellett a táblára helyezni, és így vált láthatóvá, hogy a szoftver milyen lehetőségeket kínál. A zongoraoktató programhoz járó karton például a billentyűket mutatta, a reklámon látható rajzprogram pedig a fenti menüsort kínálta így.
Forrás: Family Computing 1983/11. Állandó link a bejegyzéshez.