A Napkirály udvarában a biliárd és a bowling keverékéből kialakult egy új játék, ahol pici bábukat kellett minél hatékonyabban eltalálni a dákóval útjára bocsátott golyóval. Mivel a megalomán királyi udvarokon kívül nem akadt végtelen segítő, a játékosok számára hamar idegesítővé vált a bábuk állandó felhelyezése, ezért inkább az asztalhoz szögezték azokat, és a cél innentől kezdve már a golyó belelökése volt az e bábukból kialakított zsebekbe, illetve az asztalba vájt lyukakba. Ez volt a bagatelle, amely a XVIII. század közepére még tovább egyszerűsödött: az asztalt megdöntötték, a bábuk helyét fémszegek vették át, az apró golyókat pedig már egy rugós eszközzel lőtték ki. Ez leginkább a mai pachinko automatákhoz hasonlított, és meglepő módon – bár ezt is Franciaországban találták ki – billard japonais, vagyis japán biliárd volt a neve.
Az 1930-as évek elején ezek a gépek megjelentek a játéktermekben is; immár üveglappal takarva a játékteret, egy-egy zsetonért öt vagy tíz golyót adva, melyeket a fémszegek által kijelölt zsebekbe juttatva kellett minél több pontot összeszedni. Az angol szög és a labda szavak nyomán pinball nevet kapott gépek evolúciója 1947-ben jutott újabb szintre, amikor a Gottlieb cég által tervezett asztal, a Humpty Dumpty egy új alkatrésszel gazdagodott: pöccintőkarok, angolul flipperek jelentek meg benne, amelyeket külön gombokkal mozgatva a játékos a kilövés után is befolyásolhatta a golyó útját – és ezzel szerencsejátékból képesség-játékká alakult a hobbi.
A „magyar” flipper szó tehát igazából csak az 1947 utáni gépekre vonatkozik, márpedig az elegáns New York-i urak a képen jó évtizeddel korábban lettek lefotózva kedvenc gépük mellett.
Forrás: Getty Images. Állandó link a bejegyzéshez.