Oké, először is szögezzük le, hogy ez a ménkű nagy színestévé már pusztán méretei miatt is a vágyálmok netovábbja lehetett 1978-ban. Az pedig, hogy e tévéhez adtak először alapfelszereltségként olyan távirányítót, amellyel közvetlenül lehetett a csatornák közt váltani (és nem kellett áttekergetni az összes közbeesőn) tényleg a luxuskategóriába emelte.
De.
De ez a tévé nem volt szélesvásznú, hanem sima 4:3-as képarányt nyújtott – a modellnév a képernyő puszta méretének szólt. Az pedig körülbelül ezer négyzet-inch volt, a névbeli szám erre utal. Igaz, ezt több trükkel érte el a tévé, amit emiatt akár kivetítőnek kellene nevezni. Mint az a metszetből kiderül, valójában egy pici tévé volt a rendszer lelke, amit két tükör, illetve egy nagyítóként szolgáló Fresnel-lencse lőtt ki a puha „képernyőre”.
