Ha az ember gazdag, mindent másképp csinál, mint a többiek – még az ágyból tévézést is. Ez a konstrukció a Superbed névre hallgatott, és lényegében arra épült, hogy az embernek – a kötelező biológiai körökön túl – ne legyen kedve elhagyni azt. A túlzottan puhának nem tűnő, de legalább szabadon hajtogatható matracot tévék, VHS-lejátszók és telefonok vették körül, és egy számítógéppel még a hangulatvilágítást is szabályozni lehetett. Ezt alig 80 ezer fontért árulta a konstruktőr vállalkozás 1980-ban, de a koncepció már a hatvanas években is elérhető volt; igaz, kisebb tévékkel, és persze számítógépek nélkül...
Az eredetileg fekete-fehér fotót Colin Fiat színezte ki.