Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Be kell vallanom, soha korábban nem hallottam még a Maabusról, aminek ráadásul meglehetősen beképzelt módon a The Ultimate PC Videogame volt az alcíme. Tudatlanságom oka az volt, hogy 1995-ben három CD-n jött ki – no meg az, hogy az általános vélekedés közel sem olyan pozitív a programmal kapcsolatban, mint amit e cikk sugall. És ha már a cikk: egy screenshot nem lett volna hasznosabb, mint egy sarokban köpködő figura?
Forrás: Cool Magazin 1995/09. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Bár a flipperkarokkal, pofozókkal és minden más remek dologgal rendelkező flipperek 1962-ben már nem számítottak új dolognak, az úgynevezett bingo pinball is létezett még. Ahogy a fénykép is azonnal elárulja, ezek jóval egyszerűbb gépek voltak, a cél pedig „mindössze” a digitális szelvény kitöltése volt a jól célzott golyók segítségével.
Forrás: CashBox 1962/08. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Az almáspitéből kisütött Apple IIc vitathatatlanul szép munka, ám a reklám fő érve, a 16 ezernél is több amerikai gyártmányú játék és egyéb szoftver cseppet sem volt olyan vonzó Japánban, mint amennyire azt az Apple-gépeket forgalmazó Canon szerette volna.
Forrás: LOGiN 1985/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A Kertészeti Teremben rendezett Spectrum-centrikus kiállításra maga a monitorszemű télapó invitálja a gizmók iránt érdeklődőket.
Forrás: Your Spectrum 1985/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
8-bites Atari számítógépekre készült ez a minden bizonnyal remek zenét produkáló komputerizált képeslap. A kód nem hosszú, így bepötyögése még a zsúfolt karácsonyi napokon is lehetséges!
Forrás: Antic 1983/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A trollkodás csúcsa: míg a kisteremben a BSA riogatja a kedves számítógépezőket a szoftverkalózkodás jogi következményeivel kapcsolatban, a nagyteremben programbörze zajlik, szigorúan ingyen.
Forrás: PC Guru 1994/07. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Kiss Richárd küldte be ezt a tökéleteset súroló magyar kézikönyvet, amely ezek szerint a Super Mario Bros. 3 itthon árusított példányait tette még szórakoztatóbbá. A makacs magázás, a Vargányia- és Csipilla-szerű kéretlen magyarítások sora, illetve a játék totális nem-ismeretéről árulkodó fordulatok ugyanolyan mágikusak, mint a Club Nintendo magazin elvadultabb oldalai.
Kellemes ünnepeket mindenkinek!
Forrás: Super Mario Bros. 3. A bejegyzéshez jelenleg 10 hozzászólás van.
„Ultramodern nyomtatónk most csak 995 dollár (plusz ÁFA), de ha szeretne hozzá szoftvert is, hát azért is mindössze egy százast kérünk el!”
Forrás: BYTE 1980/04. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Amit ma magától értetődő dolognak veszünk, egykor forradalmi újdonság volt; ez a hirdetés például azért ilyen bőbeszédű, mert a szimpla népszerűsítés mellett (vagy közben) megpróbálja azt is a nyájas olvasó tudtára hozni, hogy miként is működik a vadonatúj point ’n’ click játékműfaj ezekkel a furcsa ikonokkal, illetve, hogy mekkora megkönnyebbülést is jelent egy kalandjátékban az, hogy karakterünk nem tud elpatkolni.
Forrás: Computer Play 1988/10. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Elvileg az Activator minden Mega Drive-játékkal kompatibilis volt – hiszen bármilyen futurisztikusnak is próbálták bemutatni, a nyolc, földre rakott plasztikdarab tulajdonképpen egy hétköznapi kontrollert helyettesített: a négy irányt, a három akciógombot, illetve a Startot. A kütyü minden szelvénye infravörös sugarat bocsátott ki a plafon felé (ne is álmodj róla, hogy tetőablak, netán nem-vízszintes mennyezet alatt működik!), és ha azt megtörte valamelyik testrészünk, az a gomb aktiválódott. Nem kell nagyon mélyen belegondolni, hogy az ember megértse, hogy miért volt teljesen alkalmatlan a kütyü a verekedős játékok irányítására: lehet, hogy egy rúgással tényleg aktiváltuk a sima rúgást, de bármiféle komolyabb mozdulat, kombó, netán Mortal Kombat-kivégzés végrehajtása lehetetlen volt, még akkor is, ha a gépezet jól olvasta mozdulatainkat – ami az olcsó 1993-as technológiának természetesen nem az erőssége volt.
Forrás: Electronic Gaming Monthly #052. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella