1992 nyara fantasztikus időszak volt a SNES-tulajdonosok számára: a szünetre és a hőségre tekintet nélkül csak úgy ömlöttek Japán legjobb játékai az új konzolra!
Forrás: Electronic Gaming Monthly #036. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
1992 nyara fantasztikus időszak volt a SNES-tulajdonosok számára: a szünetre és a hőségre tekintet nélkül csak úgy ömlöttek Japán legjobb játékai az új konzolra!
Forrás: Electronic Gaming Monthly #036. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Az Atari szép színes központja Sunnyvale-ben, 1976-ban. Hogy a zöld-sárga színkombináció honnan jött, azt nem tudom, mert amennyire tudom, ez a design a cég egyetlen hardverén sem jelent meg.
Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.
Egy modern belsőépítészeti megoldásokkal foglalkozó cég 1984-es hirdetését díszítette ez a tökéletes fotó.
Forrás: Archive of Affinities. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
Elegáns hirdetés, botrányosan rossz játék – a kombináció sajnos a multimédia-korszakban általános volt. A végül Loadstar: The Legend of Tully Bodine címmel megjelent program egy ostoba railshooter volt: a háttérben ment egy randa videó, a játékos pedig ezen mozgathatta a kurzort. Jutalomként a pályák (mind a három!) közt elképesztően béna filmjelenetek szórakoztatták a nagyérdeműt. A CD-lázban úszó Segát persze ez a remek koktél lenyűgözte, így megindult a fejlesztő Rocket Science stúdió felvásárlását célzó folyamat; aztán amikor a játék végre megjelent, ennek azonnal vége szakadt...
Forrás: Edge #016. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.
Klaus Schulze, az elektronikus zenék egyik úttörője alkot 1975-ben egy saját maga által épített szintetizátor-számítógép bestia segítségével. Schulze már a hatvanas években is ezt a vadonatúj stílust építette-próbálgatta, legutóbbi albuma pedig 2013-ban jelent meg. És ahogy látszik, ő már akkor is maszkban zenélt...
Forrás: vvhoremass. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.
A Nintendo Power éves díjazottjai 1988 legvégén. Mivel az újság nem sokkal ezt megelőzően indult, nem ragaszkodtak igazán a naptárhoz, így a „legjobb kihívás” trófeát az Amerikában 1987-ben megjelent első Legend of Zelda kaphatta – amely tényleg sokkal játszhatóbb volt, mint az év legjobbjának járó díjat megkaparintó folytatása.
Forrás: Nintendo Power #006. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Oké, a számítástechnikához, mint olyanhoz nem sok köze van a Decapitron film plakátjának, de a robot főhős miatt kivételt tettem vele. A készítő Empire State stúdió csődje miatt sajnos soha el nem készült műalkotás nagyjából a Robocop történetét mesélte volna el újra, csak épp egy 100%-ban mechanikus rendőrrel a főszerepben. A nagy truváj az volt, hogy a központi karakter hat fémfejjel rendelkezett volna, és mindegyik egy extra képességet biztosított volna a bűnözők elleni küzdelemhez.
Forrás: Retrodust. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.
A baltimore-i társadalombiztosítási nyilvántartó központ adminisztrációs raktára, ahol a város lakosainak adatait ezernyi mágnesszalag őrzi. A fotó 1985. augusztus 12-én készült, nem sokkal az előtt, hogy megkezdődött az adatok merevlemezre mozgatása. A hölgy Lillie Steinhorn, az adatok felügyelője.
Forrás: Flashbak. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Megvallom, ennek a hirdetésnek mindössze annyi köze van a videojátékokhoz, hogy az egy Mega Drive-központú magazinban jelent meg. Ez azonban nálam több mint elég érv ahhoz, hogy Hayao Miyazaki legendás filmjének gyönyörű vázlatrajzát itt is megosszam: a Nauszika nem a világ legvidámabb filmje, de megtekintése így is kötelező.
De hogy a vizuális élményen túl valami játék-közeli dologgal is gazdagodjunk, azt megjegyezném, hogy a film alapján legalább* három licenszelt játék készült Japánban: bár a Techopolis Soft volt mindhárom verzió (MSX, PC-6001, PC-8801) kiadója, mind teljesen eltérő játék lett. Az első egy akciójáték, a második egy RPG-szerűség, a harmadik pedig a világ legrondább kalandjátéka. Az előbbi kettő a maga idején és a maga platformján nem volt rossz, és a nyugati sajtóban néha előkerülő bulvárhírek ellenére semmi jele nincs annak, hogy Miyazaki gyűlölte volna ezeket.
*Japán rajongói oldalak megemlítik, hogy volt egy negyedik is, de ennek kézzelfogható bizonyítéka nincs.
Forrás: Mega Drive Fan 1990/05. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.
Philippe Halsmant 1928-ban tévesen elítélték saját apja megöléséért. A börtönben tuberkolózist kapott, amely egész élete során komoly egészségügyi panaszokat okozott nála. 1940-ben csak Einstein közbenjárásával tudott kimenekülni Párizsból a közelgő nácik elől. 1948-ban a fotózást addigra művészi szintre emelő Halsman egyik kedvenc alanyáról készített egy igen komplex képet, amelynek 26. próbálkozásán a három, a kamera elé hajított macska, a vödörnyi víz, és persze a fő téma, Salvador Dalí végre tökéletes kompozíciót alkottak.
34 esztendővel később a Mattel által megbízott New York-i reklámfotós, Steve Steigman valamiért erre a fotóra alapozta az M Network fejlesztőstúdió első játékaihoz kitalált marketingkampányt is. Ennek oka számomra homályos, de az tény, hogy a végeredmény sokkal igényesebb és érdekesebb lett, mint a korabeli videojáték-reklámok bármelyike. A tévén természetesen a Super Challenge Baseball látszik.
Forrás: Videogaming Illustrated #03. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella