Napi retró

Mondhatjuk, hogy a DLC-korszak az Xbox 360-nal indult be úgy igazán, de az is tény, hogy a Microsoft és a subLogic már a ’80-as évek legelején is szórták a kiegészítőket. A korai Flight Simulator-játékok mindegyikéhez seregnyi extra lemez jött ki, amelyek mind a világ egy-egy régióját pakolták bele a programba. Az itt hirdetett SD11 például Detroit és Buffalo környékével gazdagította a Flight Simulator II-t, az SD13 a Tokió és Oszaka közti területet próbálta modellezni, az SD14 pedig Nyugat-Európával foglalkozott; bár ha valaki sokat repült keletre, Moszkvát is megtalálta benne.

A videojáték-történelem megszámlálhatatlan cégnek biztosított munkát, majd ennek ellenére is teljes ismeretlenséget és totális elfeledettséget. E vállalatok közé tartozik a United Microware Industries kiadó is, akik a nyolcvanas évek legelején, a harmadik születésnapjukat sem megérve tűntek el, jó két tucat programot hagyva maguk után.

Az UMI elsődleges otthona a VIC-20 volt, ahol, bár egyedi játékot ott sem adtak ki, visszafogott minisikereket azért elértek. Az itt ajánlott programok mindegyike egyszerű klón csupán: balról jobbra a Defender, a Berzerk, az Asteroids és az othello társasjáték másolatait rejtették a hangzatos nevek.

A kabalafiguráról pedig még nem is ejtettem szót...

Fennállásának eddigi évtizedei alatt az Electronic Arts rengeteg játékot adott ki, amelyek közül néhányból máig tartó nagyszerű sorozat lett, mások sokak által siratott klasszikussá váltak, és persze akadt nem olyan egy program is, amelyet méltán feledett el a történelem. Utóbbi csoportba tartozik a Noctropolis is, ez a kifejezetten látványos point ’n’ click kalandjáték. A játékban egy képregény-rajongó fickó kerül át kedvenc hősének, Darksheernek a testébe, így aztán ő fogja megszabadítani a gótikus világot a gonoszoktól és ő etyepetyézhet a szőke bombázó hősnővel, Stilettóval. A grafika nagyszerű, a világban élmény lenne elveszni, de az olcsó hatásvadászat és a teljes humorhiány már 1994-ben ellenszenvessé tette a programot a legtöbb vásárló számára.

Mind a logó, mind a karakter megérne egy mélyelemzést, de itt és most elégedjünk meg annyival, hogy a a kép láttán borítékolható, hogy az azt megalkotó Uwe Schaffmeister soha életében nem látott még graffitit, és az egész jelenségről is csak igen homályos fogalmai lehettek...