Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Mi történik, ha a nem lehet hivatalos artworköt szerezni a Street Fighter II számítógépes verzióit ünneplő poszterhez? A hitványabb lelkek feladják a dolgot, és valami más, közel sem ilyen népszerű programhoz nyúlnak, de a brit Commodore Format szerkesztőit nem ilyen ócska anyagból faragták. Nem, ők leültek, és egyikük óvodás gyermekének telefonon hadarva elmondták, hogy mit is szeretnének látni a rajzlapon! A végeredményen meglehetősen sok érdekes dologra bukkanhat rá a figyelmes szemlélő, ebben a pillanatban a kedvencem éppen a miniatürizált Guile, de volt már olyan is, amikor Vega gyurma-felsőteste láttán kacarásztam sírásig.

A képet ric64st küldte.

Forrás: Commodore Format 1992/11. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Ma ugyan mindenki próbálja magát roppant eredeti és kreatív fejlesztőnek bemutatni, de volt idő, amikor a klónozás nemhogy ellenszenves nem volt, de a magazinok egyenesen megdicsérték a cégeket az ilyesmiért. Ez az 1982-es magazin-híroldal például mind a Space Invaders, mind pedig a Pac-Man fantáziátlan lemásolóit lelkesen ajánlgatta az olvasóknak.


Forrás: Computer & Video Games #010. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Csak néhány azon csodálatos festmények közül, amelyeket Tomomi Kobayashi készített a SaGa-sorozat különböző tagjaihoz.

Forrás: Jidoor. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Millió kérdés merülhet fel az emberben e lapozgatós könyv borítóját és bevezetőjét szemügyre véve, de most koncentráljunk csak az egyikre: mi az úristen az a „cseppmentes üdvözlet”?! Mario megjósolta a koronavírust?! Miért kell ezt kihangsúlyozni, mi az alternatíva?! Máskülönben milyen sötét és testnedvekben gazdag köszönési szokásai vannak Mariónak?!

Forrás: Nintendo Könyvek 1. - Dupla Gubanc. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.

Egy százezer dollár összdíjazású esport-bajnokság ma nem lenne a legnagyobbak között, de 1982-ben valósággal letaglózó volt a hír, hogy ennyi pénzt vidojátékozással lehet szerezni. Az Intellivision konzolt forgalmazó Mattel a saját fejlesztésű Astrosmash-t tartotta erre a célra a legjobb „sportágnak” és talán igazuk is volt: a cikk szerint 13 ezren jelentkeztek a versenyre.

(Vegyük észre, hogy a marketing minden tévére ugyanazt a kézzel megrajzolt, tökéletes minőségű screenshotot vágta be!)

Forrás: Electronic Fun with Computers and Games 1982/02. A bejegyzéshez jelenleg 12 hozzászólás van.

Csak az igazán ízléstelen szóvicc-bajnokok sütnék el, hogy a SAR bizony kifejezetten szar posztert kapott, így ezen lépjünk is túl gyorsan!

A SAR: Search and Rescue az SNK egyik legkevésbé ismert játéka, köszönhetően talán annak, hogy sokáig nehéz volt portolni vagy emulálni, mert a játéktermi verzió forgatható joysticket használt. Igaz, nincs szó forradalmi játékról, hisz lényegében az Ikari Warriors, illetve a Guerilla War stílusát viszi tovább ez a program is.

Azt azonban mindenképpen le kell szögezni, hogy a játéknak nincs köze semmilyen filmhez, annak karaktereit nyilván SNK-s kútfők álmodták meg – és igaz ez a poszteren látható ellenfélre is, aki szintén saját, direkt ide készült figura, bármiféle előzmény vagy közvetlen ihlető nélkül!


Forrás: Mean Machines #06. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

Kívülről rendkívül egyszerűnek tűik egy filmlicenszen alapuló játék megtervezése, majd hirdetése (a tényleges munka persze minden, csak nem könnyű): nézzük meg az alkotást a moziban, vagy legalább lapozzuk át a forgatókönyvét, és a legérdekesebb pillanatok alapján találjuk ki a programot – aztán pedig biggyesszük rá a főszereplő színészt a borítóra. Az Elite fejlesztőstúdió és a Domark kiadó azonban nagy bátran az ellenkező irányba mentek: a film minden más részletét elhagyva egy motorcsónakos játékot készítettek*, a borítóhoz készült festményen pedig az amúgy Roger Moore-ra cseppet sem hasonlító főhős helyett egy furcsa kinövésekkel rendelkező, a mocsárban táncikáló übertahó redneck sheriff került a fókuszba.

És igen, a sok jogi megkötésnek köszönhetően a program az Ian Fleming’s James Bond 007 in Live and Let Die: The Computer Game néven került a boltokba...

*Oké, erre van magyarázat: a játék eredetileg Aquablast címen készült, és az utolsó pillanatban vették meg hozzá a film jogait, hogy az jobban fogyjon, éppcsak a bondosításra nem maradt idő.

Forrás: ACE #14. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


Sajnos sem a forrás, sem a Google nem segít annak kiderítésében, hogy a fotó mikor készült, és egész konkrétan mit ábrázol, így csak tippelni tudom, hogy a hetvenes években járhatunk, és egy profi rádiószerelő üzemben járhatunk.

Forrás: Homophoni. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.

A „kihívó ruhában térdeplő cyberleányzó” stílus egyik korai példája volt az Emerald Densetsu narrátori szerepét ellátó hölgyemény, aki a névtelen főhőst elküldte világmegmentő kalandjára.

A remek nevű System House Oh! kiadó ezen alkotása egy furcsa, oldalnézetes platformjátékra emlékeztető RPG volt, a korhoz, illetve a platformhoz képest szokatlanul kevés erotikával: az összes (kettő) mezítelen mellet már az intró ellőtte, azt követően főszereplő leánykánkat szigorúan ruhástul taperolják a különböző démonok, és a legyőzésük után megalázottan fetrengő főellenfelek (valamiért mind bögyös asszony) is minduntalan eltakargatják nemi jellegeiket.


Forrás: Oh! X 1990/07. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Az iroda és a rajztábla, ahol és amelyen 1982-ben megszületett a ZX Spectrum. A kész számítógép már az asztalon pihen, az alkotó, Rick Dickinson mérnök pedig büszkén és fáradtan feszít.

Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.