Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A Time Tunnel egy méltán elfeledett játék a Commodore 64 karrierjének legelejéről. Bár a kifejezetten látványos hirdetés egy elképesztő időutazást sugall, a játékban bejárható nyolc eltérő idősík (a középső kőkorszaktól a 9999-ben esedékes fekete lyuk érkezésééig) csupa szimpla és randa élményt kínál. A helyzetet minden korszakban egy másik időből odacipelt tárgy használata oldja meg, de persze a tárgyhasználat láncolatát nekünk kell kikísérletezni, mert a Time Tunnel méltóságán alulinak tartja, hogy ebben bármiféle segítséget nyújtson.

Még az is meglehet persze, hogy ez kiadói kérdésre volt így, hiszen az európai disztribútor U.S. Gold 50 pennyért kiküldött az elakadt játékosoknak egy egylapos végigjátszást.


Forrás: Zzap! 64 1986/03. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

1980. február 25-én rendezték az első rangos ember vs. gép sakktornát. Az előtérben Jon Speelman, az 1978-as brit bajnok gondolkodik a következő lépésen – ellenfele a 280 fontért bárki által megvehető Sargon 2.5 sakkszámítógép volt. A versenyen a gép hét fokozata közül az ötödiken játszott, és ezt Speelman mellett csak egy másik sakkmesternek sikerült feladásra kényszerítenie.

Forrás: Flashbak. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A Savremena Tehnika („Mai Technológia”) című jugoszláv sci-fi magazin 1957 májusi számának borítója azt igyekszik bemutatni, hogy az ezredfordulón milyen robotok lesznek elterjedtek szerte a világon.

Forrás: Once Upon a Time in Yugoslavia. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.

Az illusztráció egy olyan cikkhez készült, amely azt bizonygatta, hogy a ’80-as évek El Dorádója bizony a játékfejlesztés. A cikkíró lelkesen sorolja, hogy hány programozó vált dollármilliomossá játékainak eladásából, mit sem tudva arról, hogy a durva hasznot mindig is a kiadók fölözték le...


Forrás: Tilt #014. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Először azt hittem, hogy ismét egy végül meg nem jelent játékra bukkantam, de rá kellett jönnöm, hogy szimplán az én NES-ismeretem volt elégtelen. A Stanley: The Search for Dr. Livingston ugyanis tényleg megjelent a konzol életciklusának a végén, igaz, úgy tűnik, erre a világ finoman szólva sem figyelt fel...

Noha mindenképpen érdekes lett volna, ha a játék Henry Morton Stanley tényleges utazását mutatja be a Tanganyika-tó mellett fekvő Ujiji faluba, ez nem feltétlenül lett volna NES-kompatibilis. Így aztán a négyfős fejlesztőcsapat átértelmezte a történetet: a játékban Dr. Livingstone feladta a Nílus forrásának megtalálására irányuló próbálkozásokat, és inkább Am-Zutak ősi templomának kifosztásába kezdett bele.

A felfedező nyomát száznál is több pici pálya részben nem-lineáris teljesítésével követhetjük, mindenütt a továbbvezető utat nyitó tárgyakat keresve. Az ugrándozás mellett természetesen harcolni is kell, ám a jól ismert afrikai fauna helyett a fejlesztők random állatokat, illetve sajnálatosan érzéketlenül ábrázolt törzsi harcosokat vonultattak fel: oroszlán, leopárd és elefánt helyett tigris, anakonda és óriáspók les ránk, illetve a vízben barrakuda, a magasban pedig  pusztító lepkék is vérünket szívják.

Forrás: Electronic Gaming Monthly #034. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Az Outpost korának Fallout 76-ja vagy Cyberpunk 2077-e volt: nem elég, hogy rendkívül bugosan jelent meg, de a marketing által is sűrűn emlegetett játékelemek tömege hiányzott az 1.0-ás változatból. Ez az amúgy igen hatásos reklám is említi a kiépíthető monorail-hálózatot, amely végül lemaradt a CD-ről. Bár a jó előre kinyomtatott kézikönyvekben még szerepelt a cserekereskedelem, a hatékony társ-AI, vagy éppen a kozmikus pestis, a read.me file ezekkel kapcsolatban sajnálkozva közölte, hogy sajnos nem sikerült befejezni őket időre, de majd frissítéseken keresztül megkapja őket a játék. A cégvezetésre jellemző, hogy az 1.1-es patch egyetlen feladatot hajtott végre: törölte e file-ból ezeket az őszinte szakaszokat...

Bár közel egy teljes évbe került, az Outpost 1.5-ös, utolsó hivatalos verziója már majdnem minden tartalmazott a beígért dolgokból. Igaz, emiatt a programhibák kivégzésére, a rendkívül komplex rendszerek befogadható tálalására nem jutott idő, így csak a leglelkesebb terraformálók tartottak ki a program mellett – és kis részük a mai napig állítja, hogy azóta sem sikerült ennél pontosabb szimulációt készíteni e témában.

Forrás: Computer Gaming World #117. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Walkman, Pac-Man, kordbársony gatya – igen 1982-ben vagyunk, mégpedig egy San Francisco-i játékteremben.


Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Amikor ez a látványosnak, netán vonzónak igazán nem nevezhető toborzóplakát megjelent, a DMA Design már a Grand Theft Auto, illetve a Body Harvest fejlesztésével foglalkozott. Valószínűleg minden grafikus azokon dolgozott, így jobb híján a portás rakta össze a hirdetményt...

Forrás: Edge #019. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Nem tudom, mi a megdöbbentőbb: hogy 1983 végén már netre lehetett kötni a ZX Spectrumot, vagy az, hogy ezt is hetyke mezítelenkedéssel próbálták eladni.

A modem persze nem volt gyors: másodpercenként 1000 bit, vagyis 125 byte volt a sávszélessége, amit jobb híján diadalmasan a telex tempójához hasonlítottak. (Ebből viszont kiderült az, ami soha még csak eszembe se jutott: a telex nagyjából 12 byte/sec sávszélességre volt képes.) Ez játékra nem volt elég, de BASIC-kód, illetve a hirdetés szerint nagyfelbontású képek letöltésére elég volt.


Forrás: Your Spectrum 1984/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Ki mondta, hogy hármas betűmérettel nem lehet reklámot készíteni?!

Forrás: 576 KByte 1994/10. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.