Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Rendkívül kíváncsi lennék, hogy az 1997-es E3 ezen látogatóit milyen tartalom szórakoztatja éppen a VR-szemüvegen keresztül...

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

1964-ben ez volt a punk számítógép.

A Time Magazinban lefuttatott hirdetéssel a gyártó Burroughs az IBM brutális piaci fölénye ellen próbálta felvenni a küzdelmet. Bár ezt a csatát egyértelműen nem ők nyerték meg, az mindenképpen érdekes, hogy a Burroughs vállalat a világ legrégebbi cége volt, amely folyamatosan számítást végző eszközökkel foglalkozott. Az 1886-ban alapított American Arithmometer Company persze még nem mainframe-eket készített, hanem összeadógépeket, amelyek a könyvelők és más pénzügyi szakemberek munkáját segítették. Az eredeti alapító William Seward Burroughs nevét az ő halála után felvett vállalat 1953-ban váltott digitális számítógépekre, és bár itt hamar sikerült a második helyet meghódítani, ez is irtózatos hátrányt jelentett az IBM által uralt mainframe-piacon.

1986-ban a Burroughs felvásárolta az UNIVAC-gépeket gyártó Sperry Corporationt, és azóta, mind a mai napig Unisys néven működnek.


Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Volt már szó Nick Gentry fantasztikus művészetéről, és most találtam egy újabb portrét, amely sokkal nagyobb vászonra készült.

Forrás: Riscar o Mapa. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


A legelső Walkman legelső amerikai hirdetése. A fémtokot viselő TPS-L2 Japánban 1979 nyarán, Amerikában és az Egyesült Királyságban pedig 1980-ban került a boltokba.

Ez az első modell még tartalmazott furcsaságokat, amelyek a későbbi verziókból már hiányoztak. Ilyen volt például a két fülhallgató-bemenet, amely lehetővé tette a romantikus páros zenehallgatást sztereóban is. És ehhez kapcsolódott az ekkor még a szlogenben is megjelenő Hotline funkció is, amelyről én még csak nem is hallottam.

A Hotline egy külön gomb volt, amelyet lenyomva aktiválódott egy rejtett mikrofon a gépben. Ezen keresztül beszélhettünk ahhoz, aki a másik jackdugón keresztül velünk egyszerre hallgatta a zenét. Ennek azért érezte szükségét a Sony tervezőgárdája, mert féltek attól, hogy a Walkmannal megszülető magányos vagy páros zenehallgatást antiszociális magatartásnak fogják minősíteni a diszkók és koncertek aranykorában.

Forrás: Vger31. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.

A bőrszínből ítélve e másodrangú Terminator-utánzat tényleg túl sokat volt a tűző napon – igencsak fájhatott neki az idegenek elleni heves háború minden mozdulata...


Forrás: Game Player’s 1989/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A televízióval egy óriási baj van a csatornák szemszögéből: nem lehet tudni, hogy éppen hány képernyőn és hányan nézik a műsorokat. Először különféle telefonos felmérésekkel, illetve kézzel írt tévénézési naplókkal próbálták ezt megtudni, de a nyolcvanas években már rendelkezésre álltak olyan speciális hardverek is, amelyek automatikusan logolták, hogy melyik csatorna mennyi ideig látszódott a képernyőn (bár nyilván ezek sem tudták mérni, hogy hányan nézték ténylegesen azokat). Ez az 1985-ös fénykép az AGB Research nevű, a bostoni tévézési szokásokkal foglalkozó cég irodájában készült.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


A fenti sor előzetesnek hívja, a szöveg tesztverzióról beszél, a százalékban végződő cikk viszont igazi kritikának a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető. Meglepő, hogy a nagy lelkendezés alatt csak egy 80%-os értékelés olvasható – az 576-ban ez nem számított túl erős eredménynek, és ha valami, hát a System Shock tényleg többet érdemelt volna...

Forrás: 576 KByte 1994/10. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Vajon egy képregényből szalasztott, csápokkal jól ellátott főgonosz sátáni lakhelye, avagy az IBM egyik gyára látható az 1962-es fotón?

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Az 1991-es téli CES igen sűrű eseménynek ígérkezett – de végül ezek a nagy bejelentések mind elmaradtak. A Sony például fél évvel később, a nyári CES-en mutatta be a világnak a CD-olvasóval ellátott új SNES-t, a PlayStationt (majd egy nappal később a Nintendo a lehető legnyilvánosabb módon közölte, hogy a Sony helyett a Philips gyártja majd az új gépet – és ezen Ken Kutaragi annyira felhúzta magát, hogy birodalmat épített a Nintendo-mentes PlayStationből.)

Szintén nem volt ott a januári kiállításon az Atari Panther konzol, amely az itt leírtaktól eltérően már egy 32-bites gép volt. Noha a konzol készen állt a tömeggyártásra és az őszi premierre, ráadásul tíznél is több kiadó dolgozott az első játékokon, a nyári CES előtti hetekben az Atari törölte a projektet (erről a londoni irodának elfelejtettek szólni, így ők pár napig hirdették az új platformot.) Hivatalosan azért, hogy a 64-bites Jaguar fejlesztésére tudjanak koncentrálni, nem-hivatalosan pedig e döntésben egész biztosan szerepet játszott a cikkben is megemlített probléma: a nagy japán fejlesztők nélkül a kilencvenes években konzol egyszerűen nem lehetett sikeres, márpedig az Atari ezen a téren mindig igen komoly hátrányban volt riválisaihoz képest.


Forrás: Electronic gaming Monthly #019. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

1983-ban két Bug Bomb című játék is megjelent: az egyik kizárólag Japánban, MSX-re, a másik kizárólag Nagy-Britanniában, BBC Micro gépekre. Lehet tippelni, hogy a fényképen a 16-éves alkotó, Simon Birrell melyiket mutatja be a Virgin Records nagyhatalmú urának, a játékvilágba való beugrást tervező Richard Bransonnak... A Bug Bomb végül a Virgin Games első játékaként vonult be a nagyon obskúrus történelemkönyvekbe.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.