Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


„VHS-minőségi” videók, és még stroboszkóp-effektet is rakhatok bármelyik jelenetre? A hülyének is megéri 170 fontért!

Forrás: Official Sega Saturn Magazine (UK) - 1995/11. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Úgy gondolom, ez a szöveg pont megfelelő egy Woodstockot bemutató multimédiás CD-hez, de a látványnak nem igazán tett jót a hippikorszak megidézése.


Forrás: PC-X 1994/11. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Ezegyszer a marketing nem hazudik, nem csúsztat: a Lords of Thunder nagyszerű játék volt. Sőt, még ma is az, egyike azon kevés, kivételes shoot ’em upoknak, amelyek jóval a 16-bites korszakot követően is jól játszhatók, remekül néznek ki, sőt, bitang jól is szólnak!

Forrás: Electronic Gaming Monthly #046. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


Ha esetleg tudjuk, hogy ezzel az oldallal a Thalion kiadó felelősei a Lionheart című játékot próbálták népszerűsíteni, valahol érthető a fekete-alapon-fekete oroszlán (?) szerepeltetése, de én a régi jól bevált megoldások híve vagyok: érdemes odaírni egy reklámra, hogy az mit hirdet...!

Forrás: Amiga Power 1992/11. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


Egy meglehetősen kevéssé ismert, feltehetően magyar tervezésű és gyártású számítógép hirdetése 1985-ből. Jó látni, hogy a nyilvánvalóan munkára tervezett masinához alapfelszereltségként is járt néhány játékprogram!

Forrás: Élet és Tudomány 1985/02. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

Az ünnepekhez közeledve mindenki a megfelelő ajándékokat keresi szeretteinek, és hát a remek clipartokat tartalmazó gyűjteményeknél időtállóbb dolgot nehezen lehetne találni. Gondoltam, kritizálom egy kicsit az árakat, de aztán rá kellett jönnöm, hogy például 24 font (értsd: betűtípus) alig 50 dollárért (értsd: pénznem) ma elképesztően olcsó ajánlat lenne...

Forrás: Macworld 1986/01. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A legalább 30 részből álló VIPER-sorozat számozási és elnevezési rejtélyei még a legelszántabb krónikást is zokogó káromkodásba taszítanák, így meg sem próbálom az F40-et elhelyezni az idővonalon; már csak azért sem, mert ez a széria nekem teljesen kimaradt. Ez a jövőben is biztosan így marad, hiszen a Sogna stúdió szériája sajnálatos módon az erogék, az erotikusnak szánt játékok azon szekciójához tartozik, amelyekben a nemi erőszak kapja a főszerepet...


Forrás: Tech Gian 1997/10. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Amikor nem csak a merevlemez, de a floppy vagy a kazetta is túl drága volt még adattárolásra, a lyukszalag volt a legelterjedtebb adattároló eszköz. A lyuggatott szalagtekercs mind programokat, mind adatokat tárolhatott, és bár nem volt villámgyors, és persze a papír is hajlamos volt az elszakadásra, a korai számítástechnika úttörői szerették, elsősorban azért, mert elegendő gyakorlattal a szalagról szemmel is le lehetett olvasni az azokon levő adatokat.

Forrás: BYTE 1977/09. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Bár az Alisia Dragoon sajnos nem kapta meg azt a figyelmet, amit 1992-ben megérdemelt volna, a Lunar-széria hatalmas sikerének köszönhetően a Game Arts megúszta a csődöt, amely egy csomó korabeli stúdiót elért a 16-bites korszakban. Még ma is léteznek, bár az utóbbi évtizedet jobbára a korábbi Grandia-játékok újra- és újrakiadásaival töltötték.


Forrás: BEEP! Mega Drive 1992/04. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.