Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


A Gremlin fejlesztői valami új ízt kerestek a versenyjátékok jól ismert, már-már unalmas világában. Ezt végül a sidecar racing nevű sportágban találták meg: valahol az autók és a motorok között, a szórakoztatás kedvéért egy állandó életveszélyben dolgozó második „utassal a fedélzeten”. A Combo Racer nem volt igénytelen, a pályaépítő mód például kedves meglepetés volt benne – de a sportág őrült feszültségéből természetesen nem sokat tudott átadni.

Forrás: User 1990/10. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.

Indokolatlanul igényes leírás az ezt amúgy szerintem nem feltétlenül megérdemlő Atlantis két legismertebb verziójáról. 1983-ban ez a fajta törődés finoman szólva sem volt általános; és sajnos az újság nem is bírta a versenyt a felületesebb riválisokkal.

A Colony 7 pofátlan klónjaként által inspirálva megjelent Atlantis azonban más miatt is érdemes a figyelemre: a kiadó ugyanis különleges versennyel próbálta népszerűsíteni az elsőként megjelent Atari 2600-verziót. A játékosoknak először fényképes bizonyítékot kellett küldenie a kiadónak pontrekordjukról, majd erre válaszként a legjobb 25 (egyes források szerint kicsit több) eredményt elérő játékos megkapta a program egy különleges verzióját. Egy szimpla matrica szerint ez már a folytatás volt, az Atlantis II; valójában pedig egy hivatalos hack: ez a verzió sokkal nehezebb volt az eredetinél, hogy kiszűrje az igazi profikat a sok fakezű közül. Hogy végül az Imagitec tényleg megtartotta-e a négy legjobb Atlantis II-játékossal Bermuda szigetére tervezett „világbajnokságot”, arról nem szól a fáma, viszont így az Atlantis II a világ egyik legritkább játékává vált. A gyűjtők nagy pechjére egyetlen megbízható módszer van ma a két verzió megkülönböztetésére: a pontokat mutató betűtípus, mert azokat ismeretlen okból a fejlesztők megváltoztatták a hackelés során.

Forrás: Videogaming Illustrated 1983/02. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

A Commodore Format magazin 1990 végén összeállított listája a korábbi néhány év (főleg) amigás filmfeldolgozásait sorolja fel; ahogy látszik, akkor a műfaj (mennyiségi) királyai az Ocean és az Activision voltak.


Forrás: Commodore Format 1991/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Bár a minimálisnál is kevesebb információt tartalmaz a kétoldalas hirdetés arról, hogy pontosan mit is szeretne eladni nekünk, de azt hiszem, megtaláltam a két „titkos fegyvert”, amelyek „a Segára” érkeznek. Két kontrollerről lehet szó: az egyik az asciiPad SG-6, a másik pedig a Fighter Stick SG-6 lehetett.

Forrás: Electronic Gaming Monthly #048. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Bár valószínűleg nem úgy van, ezen a vidám és korai Apple-fotón úgy tűnik, mintha a cég legelső hardvereit tervező Steve Wozniak bizony csak két ujjal tudna gépelni...

Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Bár a cikk következetesen elírta Mayim Bialik színésznő nevét, legalább az íráson keresztül bepillanthatunk a nyolcvanas évek sitcom-iparába. Bialik később Michael Jackson-kliptől a MacGyver sorozatig mindenhol feltűnt, de legnagyobb sikereit és négy eddigi Emmy-jelölését a Big Bang Theory széria hozta meg neki.


Forrás: Nintendo Power #031. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Megvallom, nekem semmit nem mondott a Grange Hill cím, pedig hát egy igazi brit intézményről van szó: az iskolai életet feldolgozó tévésorozat 31 évadon át szórakoztatta a nagyérdeműt. Ez persze nem is jelenthetett mást, mint egy 8-bites játékfeldolgozást; itt éppen egy szöveges kalandjáték keretei közt. A történet messze volt az epikustól: az egyik karakter tanár által gonoszul elkobzott Walkmanjét kellett visszaszerezni a megannyi puzzle között.

A játék fogadtatása nem volt túl jó, azt például minden kritika megemlítette, hogy a sorozat főcímzenéjét nem sikerült megvenni a többi jog mellé...

Forrás: Zzap! 64 1987/03. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Cseppet sem vagyok meggyőződve róla, hogy a magazin állításainak megfelelően a fényceruzák ideális input-eszköznek számítottak Commodore 64-en, mindenesetre ebből a cikkből legalább az kiderül, hogy ez az eszköz miként is működött.

Forrás: Your 64 1985/02. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Manapság már kifejezetten ritkán látni színesceruzával rajzolt játékborítókat, így aztán az Amagont mindenképpen meg kell becsülni. És meg kell becsülnünk a japán kiadást is, amelyben a kigyúrt főhős még a beszédes Machoman névre hallgatott. Szép munka, világ!


Forrás: Videogames & Computer Entertainment 1989/04. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.


A híres Iwo Jima-i fotó által ihletve készült ez a motivációs plakát, amely feltehetően azt hivatott bemutatni, hogy az Apple-gépekkel szerelt modern iroda hogyan szabadítja fel a modern IT nevében a maradi világot.

Forrás: Retrodust. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.