Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
A lelkes újságíró kérdései ellenére a játékvilágban megszokott allűrök nélküli William Gibson bármiféle köntörfalazás nélkül közli, hogy lényegében semmi köze nem volt a Neurománc regény megfilmesítéséhez, hogy nem nagyon internetezik, és még a videojátékokat sem ismeri vagy szereti. Még jó, hogy a tényleges fejlesztők hozzáértők voltak, így a Neuromancer kifejezetten igényes kalandjáték lett.
Forrás: Computer Gaming World #051. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
A Saint Sword még a kifejezetten érdekes kentaur-versus-skorpió borító ellenére is egy meglehetősen unalmas akciójáték volt. Bár az Altered Beast színvonalát bőven meghaladta, mondjuk egy Rastanhoz nem ért fel, az alakváltó hős ellenére sem. A program legérdekesebb vonása mindenképpen az, hogy a Ghosts ‘n Goblins gonosz húzását lemásolva az első végigjátszás végén a főgonosz Gorgan mágiája visszapakol minket az első pályára, így a végső győzelemhez másodszorra is végig kell küzdeni mind a hét szintet.
Forrás: Electronic Gaming Monthly #027. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Bár a Platinum stúdió fantasztikus harcrendszert rakott a program alá, a NieR: Automata minőségéhez a játék egyedi hangulata is szükséges volt. Azt pedig többek közt Kazuma Koda grafikus nagyszerű festményei alapján építették fel, melyek közül ez az egyik kedvencem.
Forrás: NieR: Automata World Guide. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Gribbly kapcsán az imént már belerúgtam egyet a mamlasz karakternevekbe, erre itt is van a következő nyomorult, a képen vörös git viselő Karate Man. Barátja, a csíkos macskanaciban hátul ugráló Crusher legalább egy bitang becenevet kapott, de Karate Mant ki fogja komolyan venni a bemutatkozás után...?
Forrás: BEEP! Mega Drive 1991/06. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Gribbly Grobbly, a Blabgor bolygó csúcsragadozója a Gribbleteket elrabló Seon ellen harcol, de legfőbb ellenfelei a Topsykká átalakuló Seedek, illetve a Stomperré alakuló Crysalisok lesznek. Igen, 1985-ben minden nyelvújító megtalálta számításait, ha platformjáték-készítésbe fogott, és nekiállt megírni a kézikönyvet!
Forrás: Zzap! 64 1985/06. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
A kilencvenes években parányi volt a japán konzolóriások európai és konkrétan brit büdzséje; vélhetően ezeket az összegeket mind a japán, mind az amerikai piacra költött hirdetési pénzek sokszorosan felülmúlták.
Csak az összehasonlítás végett: a Cyberpunk 2077 elkészítésének költsége 149 millió dollár volt, a globális marketingre pedig csaknem ennyit, további 142 millió dollárt költött a CD Projekt.
Forrás: Edge #005. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Érdekes, hogy az én időmben az e reklámban még „mini” jelzővel feltüntetett floppyt mi nagylemeznek hívtuk; az úr kezében levő 8 inch átmérőjű lemezek formattálás után 962 és 1184 KB közti adatmennyiséget tudtak tárolni.
Forrás: BYTE 1979/05. A bejegyzéshez jelenleg 10 hozzászólás van.
Egy (általam) beazonosíthatatlan amerikai számítógép jól áttekinthető kábelezését javítgatja egy mérnök. Ma akad olyan közösség, ahol egy hasonló kialakításért bucira vernék az illető fejét.
A fotó 1956-ban készült.
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Nyilván ma reflexből vágjuk a képre, hogy a büszke professzort érzelmeiket alaposan túljátszó színészek veszik körül, de 1982-ben néhányan talán a hazai egyetemeken is így reagáltak volna egy hordozható számítógép feltűnésére.
Forrás: The Portable Companion 1982/08-09. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Egy játékteszt feladata úgy látszik még 1994-ben is az volt, hogy helyettesítse a kézikönyvet. A Master of Magic játékmenetét és nagyszerű ötleteit – megérdemelt módon! – a lehető legpozitívabb jelzőkkel illető cikk végére azonban szerintem téves százalék került: az írónak e játék sokkal jobban tetszett, mint az egy hónappal korábban 86%-ra taksált Colonization.
Forrás: 576 KByte 1994/11. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A fejléckép forrása: waneella