Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Az Atari korai történetével foglalkozó podcast-adásunkban utaltam a vállalat főnökéről, Nolan Bushnellről készült Playboy-portréra – végre sikerült megtalálnom ennek szövegét is.

Igaz, a játék mellékelt rövid története megfeledkezik a Pong és a Computer Space létrehozásában részt vett társakról, de hát ezt Bushnell haverjai eddigre meg kellett, hogy szokják. A pletykák szerint a portré létrejötte amúgy annak köszönhető, hogy az Atari bármiféle ellenkezés nélkül elküldte az egyik automatát, miután Hugh Hefner közölte, hogy szívesen venne egy ilyet híres otthonában.


Forrás: Playboy 1974/03. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


Bár az időpontot nem sikerült eltalálni, de a cikk oly harsány címe végre csak relevánssá vált. Még akkor is, ha láthatóan a cikkíró sem tudta, hogy pontosan mit is akar kihozni ebből az oldalból...

Forrás: Big K 1984/09. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Dobrekatops után az R-Type második pályáját záró főellenség, Ciszta is saját borítót kapott. Méghozzá egy igazi mesterművet!


Forrás: MSX Fan 1988/09. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Az 1987-ben piacra dobott Yamaha CMX II, egy többcsatornás kazettás felvevő, tulajdonképpen egy apró otthoni stúdió. Még ha teljesítmény terén nem is sikerült legyőzni a kategóriát uraló TASCAM márkát, kinézet terén bődületeset alkottak a mérnökök!

Forrás: Buttons & Knobs. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.


Egy újabb jelentkező a legborzalmasabb joystick címére.

Forrás: MSX Magazine (FR) 1986/03-04. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Érdekes stúdió-bemutató cikk 1995 őszéről – a 3D Realms az id játékaival befutott, és nemsokára első saját siker-FPS-ei is megjelennek. No persze nem úgy, ahogy az optimista cikkben még ígérték: bár a Duke Nukem 3D tényleg időre jelent meg, a Shadow Warrior a vártnál másfél évvel később jelent meg, a Blood és a Ruins pedig egyenesen más kiadókhoz kerültek. Előbbi a GT Interactive-hoz került, utóbbi pedig igen kacskaringós utat követően Amerikában PowerSlave, Európában pedig Exhumed néven láttam meg a napvilágot.

Forrás: Edge #024. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Noha én az eredeti Commodore 64-verzióba habarodtam bele, a Nebulus (avagy bizarr módon Castelian, Tower Toppler, Subline avagy Kyorochan Land) Amigán is megérdemelte az ilyen remek teszteket.


Forrás: Amiga Computing 1988/11. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


A Seeburg a bakelitlemezeket használó zenegépek egyik óriása volt. Ezt feltehetően a hirdetés megjelenésekor mindenki tudta, ezért teljesen feleslegesnek is érezték kifejteni; nekem azért utána kellett néznem, hogy mi is ez a zsiráfos dolog.

Forrás: CashBox 1962/02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Bár nem a színesceruza a magazinreklámok alkotásának legelterjedtebb eszköze, a California Gamesnek valahogy kifejezetten jól áll ez a design is.

Forrás: Zzap! 64 1987/10. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

1992-ben a Disney képregény-kiadója, a Hollywood Comics majdnem piacra dobta a Final Fantasy teljes egészében amerikai feldolgozását. Noha az alkotók listája impozáns, az egyetlen rendelkezésre álló kép alapján egész konkrétan zéró esélyt látok rá, hogy ennek bármi tényleges köze lett volna a játékokhoz.

A megjelenést a reklámkampány közepette ismeretlen okokból lefújták.


Forrás: Video Game Art & Tidbits. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.