Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Nem teljesen értem, hogy ezeket a nyilvánvalóan korai, félkész-se állapotú képeket látva miként jósolhatta bárki a Lands of Lore II megjelenését alig pár hónapnyi távolságba. Akárki is követte el ezt a bakit, biztosan meglepődött azon, hogy a játék elkészültére aztán egészen 1997 szeptemberéig várnia kellett.

Forrás: Hyper 1994/12. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Egy rész BioForge-szerű béna akció, egy rész Rebel Assault-szerű béna rendervideós FMV-lövöldözés. Bár az Alien Odyssey technikai szempontból hozta azt a szintet, amit az Argonauttól akkoriban el lehetett várni, a játékmenet finoman szólva sem volt élvezetes. És hát valljuk be: azt a főszereplőt is sikerrel lehetne elindítani a legkevésbé szimpatikus játékkarakterek versenyén...


Forrás: PC Entertainment 1996/01. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Nem lehet könnyű feladat pusztán grafikus eszközökkel hangkártya vásárlására buzdítani a népet, de még így sem biztos, hogy a természeti katasztrófát vezénylő PCI 256 úr volt erre a legjobb választás.

Forrás: PC Accelerator 1998/10. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Aranylánc és bináris óra mellett a Playboy karácsonyi száma az ajándékötletek között 1978-ban bizony az Atari 2600 konzolt is feldicsérte. Később persze a magazin vezetősége úgy döntött, hogy a videojáték cseppet sem szexi dolog, de az első években még nem létezett ez a stigma, és az ilyesmi is elfért a lapban.

Forrás: Playboy 1978/01. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Nekem inkább a Csodaországot juttatta eszembe az illusztráció, és nem a magát rendkívül komolyan vevő Bridge Olympiadot, de lehet, ezért inkább az felelős, hogy egyáltalán nem ismerem ezt a kártyajátékot.


Forrás: PC Gamer (US) 1994/05. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Vajon megérte a Cool magazinban két oldalt feláldozni az analóg humort felvonultatni vágyó Áramszünet rovatra?

Forrás: Cool 1995/09. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


A szöveg alapján kétlem, hogy a cikkíró néhány percnél többet játszott volna a Broken Sworddel– máskülönben nem lett volna pofája azt leírni, hogy a játék fejtörői egyszerűek. Csak annyit mondok: a kecske.

Érdekes amúgy, hogy a Broken Sword mennyi eltérő nevet viselt: az talán kevéssé meglepő, hogy Amerikában a jóval drámaibb Circle of Bloodra cserélte a címet az eredetit kevéssé izgalmasnak tartó kiadó, de az számomra mindig is furcsa volt, hogy német nyelvterületen a mai napig Baphomets Fluch, azaz Baphomet Átka néven fut a széria.

Forrás: Ultra Game Players 1996/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A videojátékok szórakoztatóbbak, mint a matekóra és az angol házifeladat, állapítja meg frappánsan a hirdetés, majd rögtön megoldást is kínál a tanulási nehézségekre: a Digicube kiadó új „oktatási anyagait”. És igen, a sok, kizárólag Japánban megjelent játék közt a Neverhood is ott figyel, igaz, a számunkra talán fura Klaymen Klaymen – Neverhood no Nazo címmel.

Forrás: Jugemu 1998/06. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Teljesen inkoherens szlogenek ide, alaposan megeffektezett „screenshotok” oda, figyelemfelkeltő hirdetésről van szó, ráadásul üdítő ritkaságként egy olyanról, amely nem a hősnők szexepiljével próbálja népszerűsíteni a Fear Effectet.


Forrás: incite Video Gaming 1999/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Több száz japán szerepjáték létezik, melyek soha nem jelentek meg angolul, és az Emerald Dragon a legjobbak közé sorolható. Ez különösen igaz az itt hirdetett PC Engine CD-verzióra, amely sokkal, de sokkal jobb volt, mint az öt évvel korábbi számítógépes eredeti. A Glodia fejlesztői tulajdonképpen nem is portot készítettek, hanem egy kibővített és sokhelyütt nulláról újjáépített remake-et.

Forrás: Marukatsu PC Engine 1993/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.