Napi retró

Elvileg az Activator minden Mega Drive-játékkal kompatibilis volt – hiszen bármilyen futurisztikusnak is próbálták bemutatni, a nyolc, földre rakott plasztikdarab tulajdonképpen egy hétköznapi kontrollert helyettesített: a négy irányt, a három akciógombot, illetve a Startot. A kütyü minden szelvénye infravörös sugarat bocsátott ki a plafon felé (ne is álmodj róla, hogy tetőablak, netán nem-vízszintes mennyezet alatt működik!), és ha azt megtörte valamelyik testrészünk, az a gomb aktiválódott. Nem kell nagyon mélyen belegondolni, hogy az ember megértse, hogy miért volt teljesen alkalmatlan a kütyü a verekedős játékok irányítására: lehet, hogy egy rúgással tényleg aktiváltuk a sima rúgást, de bármiféle komolyabb mozdulat, kombó, netán Mortal Kombat-kivégzés végrehajtása lehetetlen volt, még akkor is, ha a gépezet jól olvasta mozdulatainkat – ami az olcsó 1993-as technológiának természetesen nem az erőssége volt.