A költői címet ezúttal komolyan kell venni: a teremtést követően a legtöbb isten, megunva a lemeztektonika izgalmait egyszerűen lelépett, így Tessera világán egy isten maradt csak, a dögunalmat alvással feldolgozó N’Gir. Mivel ő álló nap horpaszt, a többiek pedig valahol máshol buliznak, természetesen egy gonosz varázsló áll neki a birodalom leigázásának, őt pedig csak egy egyszeri polgár állíthatja meg.
Bár a Sleeping Gods Lie nem egy jó játék, nyomokban azért felfedezhetők benne a mai irányzatok első jelei: a világ teljesen nyitott, a harc valós időben zajlik, és az egyszerű kalandjáték-elemek a sztori szerves részét jelentik. És még egy pozitív vonás: a borító az 1989-as európai viszonyok között nagyszerű volt; akárkit is takar a Paj szignó, remek munkát végzett.
Forrás: The One 1989/05. Állandó link a bejegyzéshez.