Hogy miként kezdődött minden idők egyik legrosszabb játékának sorsa? Az (egyesek szerint) adócsalásból és „vállalkozásból” élő Vince Perri egyszer azt vette észre, hogy csemetéje egy tajvani eredetű 40-in-1 kalóz NES-kártyával játszik. A helyzetet teljesen félreértve (a warezkártyán valódi játékok voltak) kitalálta, hogy ha kódoltat mondjuk 52 játékszerűséget, azt bazi drágán eladva óriási nyereségre tehetne szert. Elvégre ki venne 60-80 dollárért egy darab játékot, amikor itt 200 dollárért* rögvest 52-t kap?! A programozás a végeredmény alapján egy rövid délutánon keresztül tartott, ám mivel a Nintendo valamiért nem kért a termékből, azt a radarok alatt repülve, licensz nélkül adták ki.
A kártyán tényleg 52 eltérő játék található, és persze színvonaluk erősen hullámzó: némelyik tényleg szörnyen bugos, ótvarul kitalált, dobhártyát vájó randa digitális szemét lett. Sajnos a nagy többség nem érte el ezt a szintet... A népszerűsítést egy durva, 104 ezer dolláros nyereményjátékkal próbálták megoldani: a kiírás szerint az Ooze nevű játék negyedik pályájának végén egyedi kódot ír ki a program, és azt beküldve lehetett nyerni. Ezzel mindössze két apró probléma akadt: az Ooze lefagyott a harmadik pálya végén, és az utólag megpiszkált kódból kiderült, hogy minden kártyán ugyanaz a fix kód volt.
*Ez ma 440 dolláros árcédula lenne, szóval jó eséllyel az Action 52 minden idők legdrágább (nem speciális kiadású) játéka, talán csak néhány Neo Geo-játék vetélkedhet vele.
