Az 1990-ben felbocsátott Hubble űrteleszkóp a Challenger katasztrófája utáni időszak legfontosabb NASA-projektje volt, sikerén kis túlzással az egész űrügynökség sorsa múlott. Ezért is volt szörnyű, ami történt: a teleszkóp által készített fotók elmosottak, homályosak voltak. Mint a vizsgálat kiderítette, a Hubble központi komponensét, a 2.4 méter átmérőjű tükröt gyártó cég hibásan szerelte össze a gyártás során az üveg csiszolását végző egyik reflektív nullkollektor lencséit, és ez a tervezettnél 2200 nanométerrel vékonyabb lett a peremnél.
A javítás eleinte lehetetlennek tűnt: bár volt egy tartalék tükör, ennek kicserélése az űrben lehetetlen volt – az űrteleszkóp visszahozatala, majd kilövése pedig túl drága lett volna. A megoldást végül egy egyszerű ötlet hozta: lényegében egy szemüveget tettek a Hubble-re: egy hasonló lencsét kapott a központi tükör, ami pont a másik irányban, épp a szükséges mértékben volt „hibás” méretű. Természetesen ez ennél jóval komplexebb folyamat volt, és az 1993-ban a javítást végrehajtó STS-61 űrmisszió az addigi legbonyolultabb feladatot jelentette az asztronauták számára. Mivel nem létezett teljes Hubble-modell a Földön, makettekkel, a hátramaradt tartalék komponensekkel, és a NASA történetében először, 3D-s modelleken gyakoroltak az űrhajósok. A közel egy éves felkészülés alatt az űrhajósok a mérnöki tervek alapján készült virtuális környezetben ismerkedtek meg a munka részleteivel, a száznál is több speciális műszer és szerszám használatával, mielőtt az Endeavour űrsiklóval a helyszínre utazva a valóságban hibátlanul végrehajtották a munkát.
Az 1993. június 11-én készült fotón a svájci Claude Nicollier, illetve az amerikai Thomas Akers gyakorolnak a programmal.
Forrás: Getty Images. Állandó link a bejegyzéshez.