Napi retró

Az IBM egyik legátütőbb sikere az 1981-es PC bevezetése volt – és alig három esztendőt kellett várni arra, hogy a cég a sikereket egy szörnyű katasztrófával fejelje meg. A PC Junior az eredeti PC egy elsősorban játékprogramokra kitalált verziója volt, és ahogy a név is jelzi, inkább a fiatalabb korosztálynak készült. És bár a legoptimálisabb körülmények között hajszálnyit gyorsabb tudott lenni „felnőtt” elődjénél, ez ritkán történt meg, hiszen ehhez a mutatványhoz speciális kártyákon árult játékokra volt szükség. A PCjr fő előnye a fejlettebb színkezelés volt: a standard 320x200-as felbontáson nem négy, hanem 16 színt tudott kijelezni, ami tényleg generációs előrelépés volt. Illetve lehetett volna, mert 1984-ben még nem sok PC-s játék támogatta ezt, és mire elterjedt volna, már a hagyományos gépek is képesek lettek erre.

Ennek a változásnak köszönhetően azonban sikerült elérni, hogy a PCjr nem volt teljesen kompatibilis a PC-s programokkal, ami rögtön megtorpedózta az esélyt arra, hogy tényleg népszerű legyen. Vegyük ehhez hozzá a borzalmas billentyűzetet, a gyakori meghibásodásokat, a kevés támogatott perifériát és a maximum 128 kilobyte memóriát, és rögtön nyilvánvaló lesz, hogy miért húzta a termék alig 12 hónapig...