Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Amikor ez a játék megjelent, Ken Uston az Egyesült Államok szinte valamennyi kaszinójából ki volt tiltva; igaz, később ez ellen egy sikeres perrel eredményesen szállt szembe. A kártyaszámlálás módszerét használva milliókat nyert az ország legnagyobb kaszinóiban, a nyolcvanas években már mindenféle jelmezek, parókák és műszakállok álcájában. Eredményes, e játékban is oktatott taktikája miatt a kaszinók teljesen átalakították a blackjack rendszerét, így az itt tanultakat nem lehetett valós vagyonra váltani.


Forrás: Portable Companion 1982/10. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Jónéhány állításba bele lehetne kötni, és főleg azokat a jelzőket érzem túlzásnak (tényleg a Spectrum hangeffektjeit kell második helyen említeni a dicsekvések között?), de az tagadhatatlan tény, hogy a Beach-Head sikeres játék volt. Az már nem feltétlenül tény, hogy ez volt az első Commodore 64-játék, ami első helyet ért el a toplistákon (mikor? milyen listákon? hol?!), de hát a nyolcvanas évek közepén még írásban is lehetett nagyokat mondani.

Forrás: Crash 1984/11. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Az elektronikus levelek forradalma jóval hamarabb kezdődött, mint ahogy én ezt gondoltam, hiszen ez a pakk még Commodore PET-re jelent meg. Igaz, 75 baudos tempónál a forradalom csigalassúságú volt, de legalább már létezett.

Forrás: Compute! 1982/02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A Sony Imagesoft (amiből aztán 1995-ben az amerikai PlayStation-központ is kinőtte magát) sok botrányosan szar játékhoz adta a nevét, de a mélypont alighanem a Make My Video-sorozat volt számukra, és minden már érintett számára is. A koncepció valahol érthető: 1993-ban senki nem tudta még, hogy mire is lehetne értelmesen felhasználni a CD felfoghatatlan tárhelyét, így mindenki valódi videók őrült felhasználásán munkálkodott.

A Digital Picture stúdió volt e játékdesign-zsákutca sokszorosan koronázott ura, és ezeket a videoklip-szerkesztő programokat is nekik köszönhetjük. A Sega és a Sony Imagesoft annyira bíztak a sikerben, hogy rögtön négy verziót rendeltek be, mégpedig a kurrens időszak legnagyobb sztárjainak főszereplésével. Aztán persze kiderült, hogy a legnagyobb sztárok nem akarják ilyen marhasághoz a nevüket adni (helyesbítek: adták volna szívesen, de roppant sok pénzért cserébe), így aztán a Kris Kross, az INXS, a Marky Mark and the Funky Bunch, valamint a C+C Music Factory részesültek a megtiszteltetésben. 

A játékok mindegyike három videoklipet és egy sor jogdíj nélküli random felvételt tartalmazott, ezekből lehetett összevágni az 1x sebességű meghajtóról válogatva a három-három szerepeltetett szám új videóit. Sok sikert!


Forrás: Electronic Gaming Monthly #042. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Tény: egy multimédiás, többlemezes enciklopédia nem csak olcsó volt egy sokkötetes könyvverzióhoz képest, de kisebb helyen is elfért, ráadásul zenéket, galériákat és videókat is tartalmazott.

Másik tény: 1996-ban, részben az internet térnyerésének köszönhetően már senki nem vágyott ilyen kiadványokra.

Forrás: Univers Jeux & Micro 1996/12. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Nem tudom, hogy ezek a lelkendező, vagy legalábbis akként is értelmezhető idézetek pontosan milyen kontextusban is jelentek meg annak idején, de a Perfect Weapon a PlayStation otromba nyomorművekben is bővelkedő történetének talán legócskább akciójátéka volt. A kamerarendszer és az irányítási rendszer kettőse lehetetlenné tette a harcokat, és a játékos egyetlen szerencséje (?) az volt, hogy az itt nagybetűkkel beharangozott mesterséges intelligencia sokszor egyáltalán nem működött. De ezen túl is minden szörnyű volt, a sztoritól a grafikáig minden csak megvetéssel teli leírásokkal illethető – az pedig, hogy a jeges világban ragadt főszereplő folyamatosan sérül a fagy miatt, minden idők egyik legbénább designdöntése volt.


Forrás: Ultra Game Players 1996/11. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A New 3D Golf Simulation-sorozat harmadik része jól láthatóan szakított a cím „szimuláció” részével: a pokoli nehéz golfpálya 18 lyuka a megszokott akadályok helyett lávatavakat, vízeséseket, romtemplomokat és hegyoldalakat vet be a játékos életének megnehezítésére. A program néhány platformon angolul is megjelent, ott True Golf Classics: Wicked 18 címmel, minden bizonnyal alaposan meglepve azokat, akik az elődök – a korhoz képest – élethű Pebble Beach-, illetve Waialae Country Club-modellezését megkedvelték.

Forrás: The Super Famicom 1993.03.05. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Azt hiszem, jobban járunk, ha ezt letudjuk annyival, hogy ilyen az ausztrál humor, és még csak nem is próbáljuk meg kielemezni a koncepciót, az illusztrációt, netán a nevet.

Forrás: MegaComp 1988/12-1989/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Mai kvízkérdésünk a következő: ez a kizárólag Németországban megjelent Atari 2600-játék mit másol – Pac-Mant, Donkey Kongot, esetleg a borítóra egy-az-egyben lelopott Space Runaway Ideon animét? 

A váratlan megoldás az, hogy egyiket sem: a Großversandhaus Quelle által fejlesztett program a világ talán legprimitívebb, és jó eséllyel a legrosszabb játszhatóságú platformjátéka, amelyben minden képernyőn a legfelső szintre kell felugrálni.


Forrás: Atari Age. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


1984 három játékműfaja: játéktermi, kaland, illetve fantasy. 

A Supersoft egy volt a Spectrum és a Commodore 64 legkorábbi időszakának apró, saját ötletekkel nem rendelkező, de mások játékait óriási elánnal másoló apró brit kiadók közül. 1985-öt már nem érték meg, hiszen a piac lassan az igényesebb játékok felé fordult, pedig hát ha valami, hát ez a borítókavalkád figyelmet érdemelt volna. A kedvencem talán a Crazy Kong, ami a harmadik primitív másolat volt ezen a néven, és akkor a Krazy Kong-féle verziókat még nem is számoltam ide...

Forrás: Personal Computer Games 1984/02. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.