Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Vajon lehetséges lenne ennél kevesebb kreativitást beletenni egy újévi köszöntőbe? Aligha...

Forrás: Vending Times 1970/12. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A kizárólag Japánban megjelent TeraDrive konzol-számítógép hibrid minden idők talán legfurább kabalafiguráival rendelkezik (IT-téren legalábbis, tudom, hogy amúgy ez egy roppant kompetitív piac). A masina egy már megjelenésekor, 1991-ben is eléggé elavult IBM AT PC volt, amelybe egy Mega Drive-ot integráltak. Ez szó szerint értendő: míg az európai Amstrad Mega PC lényegében két különálló gépből állt, addig a TeraDrive PC-s szoftverei képesek voltak kommunikálni a konzolkomponenssel is, így például néhány játékhoz igen könnyen lehetett pályákat készíteni, majd azokat élesben tesztelni. A "néhány" esetünkben sajnos csak kettőt jelent, mert a hibrid gép magas ára, illetve gyenge PC-s képességei miatt igen hamar megbukott, olyannyira, hogy a cikkben még a közeljövőre ígért CD-ROM kiegészítő már meg sem jelenhetett.

Forrás: BEEP! Mega Drive 1991/05. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Ahhoz képest, hogy ez a pattogó teniszlabdás játék egyszerű programozási techdemóként indult, a Bounder ritka nagy siker lett. Olyannyira, hogy a kiadó Gremlin Graphics mind a négy alkotót azonnal le is igazolta, és onnan csak azért távoztak később, hogy részt vegyenek a Core Design megalapításában.


Forrás: Computer Gamer 1986/05. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Vajon a Zork II hogy maradt le a listáról, ha a trilógia másik két része ott szerepel? A lista egyébként a Commodore 64 első évének végén (vagy a magazinos átfutások miatt egy-két hónappal még korábban) készült, ezért nem szerepelnek rajta a platform igazi nagyágyúi.

Forrás: Compute!'s Gazette 1983/08. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Ha a Japánból kapott artwork nem tölti az amerikai magazinoldalt, hát akkor... ez van.

Forrás: Computer Gaming World #054. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Bár "gyorsan összedobjuk" ötletnek tűnhet egy sor beat 'em up után egy verekedős játékba sűríteni a tini nindzsákat, a Konami egyik legsikeresebb korszakában ez is fantasztikusan sült el: a Tournament Fighters SNES-verziója a 16-bites konzolkorszak talán legjobb verekedős játéka lett. (A cégen belül teljesen eltérő csapat által készített Mega Drive-kiadás is tele van remek ötletekkel, de sajnos azt hibák hosszú sora is tarkítja.)

A program a négy teknősön és legfőbb ellenfelükön kívül egy sok kevésbé ismert karaktert is felvonultat: vannak szereplők az akkori rajzfilmből ugyanúgy, mint a két képregény-sorozatból. Sőt, egy bögyös nindzsalány is feltűnik a gárdában, mert hát az ilyesmit még lécekkel veréssel sem lehet kiszedni egy japán játékdesigner fejéből. Az én kedvencem azonban a hirdetésen is főhelyet kapott Armaggon, a cápa, aki annyira mutáns volt, hogy izmos lábakat is növesztett!


Forrás: Super Play 1994/02. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Bár az Audiogenic a Commodore 64-korszak elején bedobta a törülközőt, a cég igen fontos partnere volt a PET és VIC-20 játékosainak. Nem feltétlenül végtelenül kreatív és mély játékaik miatt, hanem azért, mert a játéktermi klasszikusokat gyorsan, viszonylag igényesen, és legalább minimális mértékű saját ötletek kíséretében írták át ezekre a gépekre. 

Ma már kideríthetetlen például, hogy az amúgy egyszerűcske kincsgyűjtögetős Bonzo a legelső otthoni játék volt hi-score listával, avagy csak az elsők egyike, mindenesetre ez a ma már magától értetődő (vagy inkább el is felejtett?) ötlet sokat tett hozzá a program népszerűségéhez.

Forrás: Big K 1984/06. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A "megolvasztasz vagy megolvadsz" olyan szintű fenyegetés, amit a Slime World nem tud igazán beteljesíteni: maga a játék cseppet sem rossz, de a szlogen által sugallott horrorhangulat teljességgel hiányzik belőle. És ehhez kiválóan illeszkedik az is, hogy egy klasszikus akciójátékról van szó, amelynek a hirdetésen ígért kalandműfajhoz egész pontosan zéró köze van.


Forrás: BEEP! Mega Drive 1992/03. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Gyönyörű ceruzasatírozott rajzocskák mutatják be a Super Mario World pályáiról nyíló titkos kijáratokat egy igen elszánt francia magazin lapjain.

Forrás: Banzzaï 1992/06. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Bár sok extrém érdekesség nem derül ki ebből a Nolan Bushnell-interjúból, az egyértelmű, hogy magabiztosságban nem szenved hiányt a videojátékok elindulásában és népszerűvé válásában kulcsszerepet játszó üzletember.

Még ma is a műfajban van, legutóbbi cége egy blokklánc-alapú esport rendezvényszervező szoftvert fejleszt 2022 óta. Haha! 

Forrás: Arcade 1999/03. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.