Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Ma pofátlan, kreativitásellenes klónokként tekintünk az efféle programokra, de a nyolcvanas évek legelején a Space Invaders vagy a Lunar Lander önálló műfajnak számítottak, és senki nem rökönyödött meg azon, hogy stúdiók tucatjai próbálnak meg igen hasonló játékokkal vevőket hódítani.
Forrás: Acorn User 1983/06. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A Mega Drive japán premierjének legfőbb problémája a játékhiány volt: az 1988 októberi megjelenésre csak két játéktermi átirat készült el, és abban az évben ezt mindössze két további program követte – az Altered Beast, illetve a platform első eredeti, direkt ide kitalált játéka, a japán kritikák szerint a platform legrosszabb programja, az Osomatsu-kun Hachamecha Gekijou. A következő esztendő éppen ezért a bővülő szoftverkínálat bemutatásáról szólt, és a Sega marketingbüdzséjéből szinte minden megjelenésnek jutott egy kis extra figyelem.
Forrás: Mega Drive Fan 1989/08. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Vajon a krémesítt kukoricának van köze a szadomazóhoz? És az utóbbi miként landolt ezen a listán – legalább az egyik résztvevő számára pozitív élménynek tűnik a dolog; a másik pedig pont azt élvezi, ha nem így alakulnak a dolgok...
Forrás: PC Games 1997/08. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Egy ilyen léptékű terepasztalon én is szívesen kipróbálnék valami harci figurákkal zajló játékot. Igaz, elsősorban nem ezekre az amorf alufólia-tankokra vágynék, hanem valami kedélyes ork brigádra...
Forrás: Computer Gaming World #085. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Az első meglepetés: a műfaj fénykorában készült a Világok harca alapján is RTS.
A második meglepetés: a Jeff Wayne’s The War of the Worlds nem az íróról, netán a designerről kapta a nevét, hanem a zeneszerzőről!
Forrás: PC Accelerator 1998/10. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A Carmageddon 2 természetesen nem szűkölködött a szülőriasztó és polgárpukkasztó hirdetésekben.
Oltári mázlija volt, hogy ezen túl még egész jó folytatás is volt, bár azokat a küldetéseket talán nem kellett volna annyira erőltetni...
Forrás: PC Accelerator 1998/12. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Igazán nem akarok szemétkedni, de az a fekete-fehér fotó azért mégiscsak izgalmasabbnak tűnik, mint az első két Micro Machines Game Boyra nyomorgatva...
Forrás: Planet Game Boy 1999/Tél. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Mi mással is lehetne bemutatni a 3DO multimédiás erejét, mint egy shogi- és egy mahjong-játékkal?
Jó, nem érdemes itt gúnyolódni, hiszen mind a Kakinoki Shougi, mind pedig az indokolatlanul majommal reklámozott Mahjong Gokuu Tenjiku később megjelent PlayStationre és Saturnra is...
Forrás: 3DO Magazine (JP) 1994/11. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Bár a német Hypnotix stúdió elsősorban szörnyű játékparódiáikról (Deer Avenger, Panty Raider), más projektekhez készített renderelt videóikról (Jagged Alliance 2, Might & Magic VII), illetve az igen változatos minőségi szinten álló Outlaws-sportjátékokról ismert, ezeknél sokkal nagyobb ambíciókkal szálltak be a játékvilágba. Első alkotásuk ugyanis a Wetlands volt, egy Cyberia-szerű renderelt világban játszódó agyatlan akciójáték, minimális tényleges interaktivitással – a legtöbb pályán csak a célkeresztet kellett a megfelelő helyen tartani.
Forrás: PC Entertainment 1996/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Eddig egyetlen lehetőség volt a nyomtató Atari számítógépekre kapcsolására: egy 220 dolláros extra hardver.
Büszkén jelentem, hogy mi megoldottuk a problémát, mégpedig egy 599 dolláros extra hardverrel!
Forrás: Antic 1983/09. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A fejléckép forrása: waneella