Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Wizardry-szerű egyszerű szerepjáték japán mikroszámítógépekre, ezúttal egy sárkánytorony szintjei, csapdái és szörnyei között manőverező hőssel – a Lizard nem újítani akart, hanem ezredik alkalommal is ugyanazt az élményt nyújtani a játékosoknak, mint amit máshol megszerettek. (Beleértve a hercegnőmentős küldetést is.)

Wizardryt mondtam, de a Lizard még annál is kevesebbet tudott: parti helyett csak egy karaktert irányíthattunk, ő pedig három kaszt egyikéhez tartozhatott: harcost, tolvajt, és, dobpergés, meg fogsz lepődni, kereskedőt alakíthattunk!

Forrás: Micom BASIC 1985/06. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Amikor az Atari 1984-ben egy ravasznak szánt üzleti manőverrel két teljesen külön dolgozó, egymást néha minden riválisnál jobban utáló céggé vált, a játékok szétosztását illetően óriási kavarás alakult ki. Elvileg persze egyszerű volt a helyzet: az Atari Games a játékteremben dolgozott, az Atari Corporation pedig számítógépen és konzolon. 

Ezért aztán, amikor az előbbi cég az óriási haszonnal kecsegtető NES-en is szerencsét akart próbálni, cselhez kellett folyamodniuk: Tengen néven új céget alapítottak, és az adta ki a játéktermi Atari játékokat a Nintendo konzoljára. Emiatt persze a másik Atarival is sikerült összeveszniük, és a Nintendóval is, miután ők is feltörték a NES-kazetták védelmi rendszerét, és saját gyártású játékokkal lepték el a piacot.


Forrás: GamePro (US) 1989/11. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A szóvicc sokkal jobban ülne, ha a Steel Thundernek bármi köze lenne a filmkészítéshez, de a hirdetésbe amúgy nem nagyon tudok belekötni: van benne információ a játékról, pár valódi screenshot, és persze annyi vak amerikai patriotizmus, amit egy tankszimulátortól elvárhatunk.

Forrás: Computer Gaming World #066. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Igen, a Monty Plays Monopoly tényleg arra szolgált, amit az akár szottyosnak is nevezhető illusztráció sejtet: nem lehetett csak vele Monopoly társast játszani, hanem a valódi tábla mellett használva ellenfélként használhatták az egyke gyermekek. A program nem számolja, hogy kinek mennyi pénze van, és a tábla helyett Monty kevéssé szimpatikus ábrázatát mutatja csak.

A hirdetés ugyan közli, hogy a Monopoly a Parker Bros bejegyzett védjegye, azt azonban nem, hogy a fejlesztő Ritam ezzel mit sem törődött: a szoftvert a licensztulajdonos tudta nélkül, sőt, a kifejezett kérésük ellenére árusították. Bár a Parker Bros. perrel fenyegetőzött, ezt sosem indították el, mégpedig azért nem, mert 1979 és 1984 között a Monopoly nevet túl hétköznapinak, és így levédhetetlennek nevezte egy per kapcsán egy bíróság, és azt csak a Parker kenőpénzei lobbizása után az amerikai kongresszus állította vissza.


Forrás: BYTE 1980/03. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Sid Meier és a MicroProse történetét már részleteztem egy cikkben, és annak megírása során sok más korabeli újságcikk mellett ezt az erősen reklámszagú írást is átolvastam. Ez még 1984 volt, így Meier helyett a másik cégalapító, Bill Stealey volt a MicroProse ismert neve és arca, és pilótafényképe innen sem maradhatott el. 

Forrás: Antic 1984/11. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A Rock ’n’ Roll Racing a szokásosnál is hepehupásabb utat járt be a fejlesztés során: eredetileg az RPM Racing folytatásaként indult a vele kapcsolatos munka, majd a Silicon & Synapse (persze ők a későbbi Blizzard voltak) fejlesztői annyi rockzenét hallgattak, hogy emiatt átalakult a program. Allen Adham stúdiófőnök előbb a ZZ Top zenekart kereste meg egy hivatalos játék ötletével, de ők épp karrierjük csúcsán voltak, így a licenszdíj még az Interplay-háttérrel együtt is megfizethetetlennek bizonyult. Így aztán jött a következő ötlet: egyetlen zenekar teljes munkássága helyett inkább kedvenc bandáik ikonikus dalait veszik meg, és a tervezett narratíva jelentős részét kijavítva hagyományosabb versenyzős játékot dobnak piacra.

Amihez az Interplay marketingesei két évvel a Metallica fekete albuma után sárgában, pinkben és vörösben úszó borítót raktak, mondván, a rockzenéhez illő sötétség nem fekszik a mainstream nagyközönségnek...

Forrás: Hyper 1994/05. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Bár a Battle Chess a maga idejében egyesek által látványosnak mondott animációi miatt tényleg kiugróan sikeres lett, ez nem a sakknak szólt. Az Interplay ezt félreértette, és pár éven keresztül csak úgy szórták a táblás játékok hasonló feldolgozásait. A xiangqi játékot feldolgozó Battle Chess II nyugaton senkit nem érdekelt (keleten pedig nem jelent meg), a Checkmate pedig körülbelül az ötszázadik játék volt, ami bebizonyította, hogy az átlag játékost nem igazán érdekli, hogy melyik sakkbajnok teljesítményéhez mérhető egy program tudása, hiszen a tömegeket már egy nagyságrendekkel kevesebbet tudó szoftver is képes megalázni tízből tíz alkalommal.

Az eredeti Battle Chess egyébként ma is elérhető Steamen, sőt, a 2015-ben kudarcot vallott Kickstarter-verzió is megvásárolható. Mindenkit azonnal el is riasztok ezektől: bődületesen, bizarrul, érthetetlenül drágák – előbbi 20, utóbbi 28 euró!


Forrás: Computer Gaming World #084. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Gyerekkorom egyik kedvenc játéka volt az Express Raider, amit ugyan Commodore 64-en sosem sikerült végigjátszanom, de így is rengeteg vidám órát szerzett a vagontetőn verekedős részeivel, illetve lovaglós-lövöldözős vonatkergetéseivel.

Azt persze csak évtizedekkel később tudtam meg, hogy az itt hirdetett valamennyi 8-bites mikroszámítógépes verziót a Novotrade eltérő csapatai portolták, és a Commodore 64-es változaton például Rátkai István is dolgozott; a fejlesztők teljes listája itt is olvasható.

Forrás: Zzap! 64 1987/02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Az eredeti OutRun jogait európai platformokra egykor megszerző U.S. Gold kiadó ritka jó szerződést kötött, amellyel nem csak a későbbi epizódok engedélyeit szerezték meg, de arra is lehetőségük nyílt, hogy egy teljesen új játékot készítsenek a szériában. Ez lett az Outrun Europa, amely természetesen egy nekünk ismerősebb kontinensre helyezi a száguldást. A Probe fejlesztői azonban ezzel nem elégedtek meg, és az OutRun névhez cseppet sem illeszkedő elemekkel pakolták tele a játékot: van motoros, hajós és jet-skis pálya is, nem egyszer rakétákkal lövöldözünk vagy kocsikat robbantunk fel. Mivel a program eleve számítógépre készült, grafikailag kiválóan sikerült a legtöbb* verzió, még ha az amigás magazinok húzták is a szájukat egy ilyen „gyerekes” program láttán.

*A ZX Spectrum-verzió is elviselhető volt, még ha egy botrány ennek ki is jutott: a Your Sinclair magazinban megjelent „exkluzív” legelső teszt nyakra-főre dicsérte a szép színes grafikát, amit gyönyörű screenshotokkal is aláfestettek. Ehhez képest a megjelent játék monokróm grafikával rendelkezett, felvetve a kérdést, hogy mégis miként zajlott a tesztelési folyamat...

Forrás: Amiga Power 1991/11. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

–Ez? 
–Ez mi az isten?!


Forrás: Internet Kalauz 1996/05. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.