Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Bár a hirdetés talán egy szokványos shoot ’em upot juttathat az ember eszébe, a Star Cruiser ennél sokkal, de sokkal több: a nyolcvanas évek egyik legambiciózusabb játéka! Az eredetileg több japán számítógépre, majd némileg leegyszerűsítve, de játszhatóbbá téve Mega Drive-ra is megjelent játék egy komplex akció-RPG volt, végig belső nézetben. Bejárható bolygók, teljesen szabad űrközlekedés (és persze űrharcok), összetett kereskedelmi rendszer volt benne, mintha csak egy több sztorival és felszíni szakaszokkal kiegészített Elite lett volna. 

Forrás: Mega Drive Fan 1990/12. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A monitor (és rajta az ablakok ezreibe zsúfolt low-res látnivalók), a billentyűzet, a telefon – ennyire koncentráltan 1996-os látványt ritkán látni...


Forrás: Internet Kalauz 1996/06. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Az 1994-es Ecstatica ugyan sok tekintetben az Alone in the Dark örököse volt, mégis csak egy dolog miatt emlékszik rá a világ: az akkori gépek által a poligonoknál sokkal könnyebben megjeleníthető ellipszoidokból épült fel. Ez egy igen specifikus, azonnal felismerhetően gömbölyded stílust is biztosított a játéknak, és körülbelül két hónapig mindenki arról beszélt, hogy ezek a textúrázatlan lufik lesznek a videojáték-ipar jövőjének alapvető elemei. 

A stúdió azonnal megpróbált építeni az engine-re, és első próbálkozásuk egy véres és nem csak metaforikusan sötét világba vezetett volna: egy prostituáltakkal és drogkereskedőkkel teli nagyvárosi bűnvilágba, ahol egy ártatlanul megvádolt alakot kellett volna több ezer gyilkosságon keresztül tisztázni. Bár minden sokkal több gömböcből épült fel, a látvány egy ilyen kegyetlen sztori mellett már inkább paródiaként hatott; és mivel a játék sem akart úgy igazán összeállni, a fejlesztést leállították, és inkább az Ecstatica II készült el. Azt követően a stúdió pár hónapra még visszatért az Urban Decayhez, de miközben megpróbálták az egészet egy poligonokat és vektorokat is használó technológiára átültetni, a kiadó Psygnosis kihátrált mögülük, és végül csődbe jutott a fejlesztőcsapat.

Forrás: Edge #023. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A The Raven Project néven megjelent Cryo-játék pontosan olyan volt, mint a korszak szinte valamennyi FMV-katasztrófája: pocsék játékmenet, ócska jelmezekbe bújtatott D-kategóriás színészek, és egy megdöbbentően rossz történet biztosította a kereteket, és hiába az „élethű” látvány, ebből már akkoriban sem kértek a játékosok.

Forrás: Dimension PS-X 1995/11. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A Yamaha nagy bánatára sem a videókkal, sem a játékokkal nem végzett a számítógép-használók jelentős része; 1984 óta ez valahogy nem jött össze...

Forrás: Computer & Video Games #030. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Az illusztrációtól a felcímekig minden tökéletes ezen a kegyetlen, kannibáloskodó címlapon.

Forrás: Amiga Computing 1989/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A fonográftól CD-lejátszóig terjedő technológiai utat foglalja össze röviden e cikk, éppcsak arra nem számít annak írója, hogy az utóbbival bármi problémája is lehetne a tisztelt audiómániás közösségnek.

Forrás: Alfa 1984/05. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

1984 talán legmenőbb hardvere volt ez a Seiko óra, ami képes volt kommunikálni a Sharp X1 számítógépekkel. A naptárfunkció is így működött: a PC-s szoftverrel létrehozott, legfeljebb 24 karakterből álló bejegyzéseket kábelen keresztül lehetett átvinni az órára, mégpedig akár 80 darabot is. Sajnos játék még nem volt rá, de pár éven belül ez a csoda is létrejött!


Forrás: Oh! MZ 1985/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Mielőtt megpillantottam volna ezt a hirdetést, nem tartottam elképzelhetőnek, hogy 1985-ben lehet úgy Commodore 64-et reklámozni, hogy az a világ legunalmasabb dolgának tűnjön, de mint olvasható, a rendszerváltás előtti magyar marketing erre a csodára is képes volt.

Forrás: Mikro Magazin 1985/03. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Ez volt a harmadik játék az ötrészes Gunship-szériában, amely a közérthetőség kedvéért egyszerűen Gunship néven jelent meg. (Aztán jött ugye a Gunship! is...) Bár a hirdetés erre nem tér ki, ez gyakorlatilag a korábbi Gunship 2000 kicsit kibővített, kicsit megszépített verziója volt, két új helikopterrel, pöttyet változatosabban randomgenerált kampányküldetésekkel és textúrázott objektumokkal. Sajnos az átirat az akkori, PC-ről konzolra portolt legendák esetében megszokott gondokkal küzdött: a látvány alaposan elmaradt a PlayStationön elvárt szinttől (esetünkben például a két hónappal korábban megjelent Thunderstrike 2-től), és az irányítást sem sikerült kiválóan átültetni a – még analóg karok nélküli – kontrollerekre. A kudarc akkora volt, hogy a MicroProse soha több játékot nem fejlesztett konzolokra.

Forrás: PSX Pro 1996/07. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.