Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Az SNK rengeteg dolog kínál a játékosoknak, de a helyesírás nincs ezek között: a „siege“ szót nem sikerült leírni.

Talán ennél is zavaróbb, hogy az Ikari Warriors II konzolos verziója milyen botrányosan ótvar és bugos volt. Bár ki tudja, ez talán átjön azon, hogy a borítón mindössze két dolgot tudtak kiemelni: a digitális szövegeket, illetve azt, hogy az átvezető jelenetek szövegeit valós Morze-kód csipogása festi alá, csaknem biztosan halláskárosodást okozva.


Forrás: VideoGames & Computer Entertainment 1989/04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.



Noha a grafikát még a képregényekhez készült illusztrációkból ollózták össze, az így is megközelíti a tökéletest (és ha az az ótvar logódarab nem lenne ott Iron Man mellett, talán még ennél is erősebben fogalmaznék). A játék sajnos nagyon nem tud ehhez felnőni; illetve dehogynem – az is parádésan néz ki, éppencsak a játékmenet lapos és fantáziátlan. 

Az Avengers-filmek után egyébként érdekes, hogy bár itt is az Infinity Gemek birtoklásáért ment a harc Thanos ellen, a kövek ereje elenyésző volt. Ha megtaláltuk valamelyiket, a hősök használhatták azt, ezzel valami piciny, közel sem világsemmisítő erőt kapva – a Space Gem például nagyobb ugrásokat biztosított.

Forrás: Ultra Game Players 1996/11. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A mikroszámítógépes korszakból az egyik kedvenc borítóképem a NARC otthoni verziójának Bob Wakelin által festett remekműve. A teljességgel megmagyarázhatatlan maszk-mellény kombinációt napszemüveggel keverő ügynök, illetve a kutyaszerűség mellett is állatiasnak tűnő (feltehetően drogok által fűtött) gonosztevő kombinációjánál csak a szögletes zászló üt nagyobbat; igaz, ez utóbbi feltehetően nem a művész alkotása volt.


Forrás: Launchbox. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Nem tudom, miért nem fért el a kétoldalas hirdetésben egyetlen ingame screenshot sem, de ezen túlmenően csak azért lehetne abba belekötni, mert a vörös szöveg ocsmányul ráfolyik a repülőre. A Flight of the Intruder minden korabeli beszámoló szerint remekül sikerült, és fő újítását, a teljes repülőkötelékek egyidejű irányítását (beleértve a valós idejű váltásokat a legfeljebb nyolc gép között) később sem sokan próbálták meg átvenni.

Forrás: Strategy Plus 1990/11. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


A Crazy Cars-sorozat nevét az Egyesült Államokban a kiadó Titus az első rész totális kudarcát követően kinevezte bűnbaknak, és így az európai második rész ott F40 Pursuit Simulator, a harmadik pedig Lamborghini: American Challenge néven jelent meg, utóbbi ráadásul már konzolon is.

Bár egyetlen platformon sem volt ott a legjobb versenyjátékok között, dögunalmasnak sem lehet nevezni, sőt, a Titus-felhozatal egyik legjobb játéka volt. Ez persze nem egy magas szint, de az autófejlesztéssel és pénzmenedzseléssel, rendőrös üldözésekkel és egy rém egyszerű, mégis élvezetesen (ki)használható fogadási rendszerrel feldobott futamok jóval tovább lekötik az embert, mint azt a rókás logó láttán várnánk.

Forrás: Super Play 1994/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Az „első mikroszámítógépes francia labdarúgó-bajnokság“ jóval kisebb léptékű esemény volt annál, amit neve talán sugall: csak egy játékújságban megtalálható kuponnal lehetett jelentkezni rá, és mindössze 32, véletlenszerűen sorsolt játékos került be a „döntőbe“. Persze ez nem meglepő: az egész valójában a Kick Off francia reklámkampányának része volt, nem pedig egy valódi esport-esemény.


Forrás: Joystick 1990/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Az Atari által a Centipede marketinghadjárataként szervezett játékbajnokság az egyik első igazán nagy esport-rendezvény volt Amerikában, és mint ilyen, sok történelmi áttekintésben feltűnik. Az már kevésbé ismert (én például csak e cikkből tudtam meg), hogy milyen gondokkal küzdött az esemény, köszönhetően a témában teljesen járatlan szervezőknek. Az, hogy a versenyre nem állították szabad játékra a gyakorló automatákat sem, szimpla kapzsiság, az extra pofont pedig az jelentette, hogy a cég által kiállított csekkeket nem lehetett beváltani. 

Forrás: Electronic Games 1982/03. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


A NES-es Solstice folytatásaként megjelent Equinox tényleg nem volt egy kifejezetten könnyű játék, de attól azért messze volt, hogy egy egész életen keresztül elkísérje az embert. Az persze simán előfordulhat, hogy valaki feladja az izometrikus nézet vagy a hibátlanul teljesítendő bossok által jelentett gondok miatt, de ha hajlandók vagyunk magunk térképezni (vagy nem derogál mások jegyzeteit megnézni a neten), a játék leküzdhető.

Forrás: EGM2 1994/07. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A Slayers legelső videojátékos feldolgozása ez a PC98-as dungeon-túró RPG volt. Gyönyörűen illusztrált, de lényegében menüként működő város, alatta egy mély dungeon tele szörnyekkel és navigációs kihívásokkal – az elvárt dolgok közül csak a fejlődés hiányzik, hiszen itt a karakterek már eleve táposan kezdenek, és kizárólag a felszerelésük javítása jelenti az előrelépést számukra. Ez az alcím nélküli játék (nem azonos az ugyancsak 1994-ben, ugyanezzel a címmel kiadott SNES-feldolgozással) csak Japánban jelent meg, de 2024-ben végre ez is megkapta rajongói fordítását.


Forrás: Comptiq ##111. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Mit ne mondjak, a nyolcvanas évek beköszönte igen jót tett a számítógépek világának. Nem csak az árról és a specifikációkról beszélek (bár kétségtelen, hogy ezekben is gigászi előrelépés látható), de az ipari designról és az általános felhasználói élményről is.

Forrás: BYTE 1978/08. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.