Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Számomra megdöbbentő ajánlat: teljesen függetlenül attól, hogy mi a baja az Amigának vagy a Commodore 64-nek, azt fix áron javítja ki a gyártó. 

Forrás: Amiga Format 1990/11. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Az Intellectronics kérészéletű cég volt, 1982 második felében alakult, és a tavaszt már nem is érte meg – amit mondjuk az összesen három megjelent játékuk ismeretében meg tudok érteni. A Dunkey Munkey természetesen a Donkey Kong másolata, vagy inkább remixe, hiszen itt a jól ismert eredeti pályák nem csak eltérő sorrendben, de összekeverve érkeztek. A Starfire a Defender egyszerűsített verziója volt, az Ice Hockey pedig egy kapust nélkülöző, csapatonként mindössze két játékost használó jéghokis játék volt.

Forrás: The Rainbow 1982/10. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A MUD (a kevéssé költői Multi-User Dungeon rövidítése) fejlesztése 1978-ban indult a brit Essex egyetemén, és 1980-ban a világ első, tényleg online játékaként vált elérhetővé az ARPANET-re csatolt gépeken. Az eredeti (igaz, folyamatosan bővített) MUD 1987-ig futott, de ma is ki lehet próbálni – idén például június 20-án lesz a Nemzetközi MUD Nap, amikor az 1985-ös verzió (egyébként egy magyar-kanadai programozó, Tóth Viktor) modern portját lehet a szokásosnál nagyobb társasággal együtt kipróbálni.


Forrás: Micro Adventurer 1985/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A német gyermekvédelmi törvények hatására az első Contra teljesen átalakítva (emberi főhősök helyett robotkarakterekkel, a távoli jövőbe helyezve) jelent meg Európában, és a koncepciót meg a Probotector címet később is igen sokáig használta a sorozat – még a 16-bites korszakban is.

Az itt hirdetett játék más régiókban Contra III: The Alien Wars címmel jelent meg.

Forrás: Super Play 1993/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Amikor ez a játék megjelent, Ken Uston az Egyesült Államok szinte valamennyi kaszinójából ki volt tiltva; igaz, később ez ellen egy sikeres perrel eredményesen szállt szembe. A kártyaszámlálás módszerét használva milliókat nyert az ország legnagyobb kaszinóiban, a nyolcvanas években már mindenféle jelmezek, parókák és műszakállok álcájában. Eredményes, e játékban is oktatott taktikája miatt a kaszinók teljesen átalakították a blackjack rendszerét, így az itt tanultakat nem lehetett valós vagyonra váltani.


Forrás: Portable Companion 1982/10. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Jónéhány állításba bele lehetne kötni, és főleg azokat a jelzőket érzem túlzásnak (tényleg a Spectrum hangeffektjeit kell második helyen említeni a dicsekvések között?), de az tagadhatatlan tény, hogy a Beach-Head sikeres játék volt. Az már nem feltétlenül tény, hogy ez volt az első Commodore 64-játék, ami első helyet ért el a toplistákon (mikor? milyen listákon? hol?!), de hát a nyolcvanas évek közepén még írásban is lehetett nagyokat mondani.

Forrás: Crash 1984/11. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Az elektronikus levelek forradalma jóval hamarabb kezdődött, mint ahogy én ezt gondoltam, hiszen ez a pakk még Commodore PET-re jelent meg. Igaz, 75 baudos tempónál a forradalom csigalassúságú volt, de legalább már létezett.

Forrás: Compute! 1982/02. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A Sony Imagesoft (amiből aztán 1995-ben az amerikai PlayStation-központ is kinőtte magát) sok botrányosan szar játékhoz adta a nevét, de a mélypont alighanem a Make My Video-sorozat volt számukra, és minden már érintett számára is. A koncepció valahol érthető: 1993-ban senki nem tudta még, hogy mire is lehetne értelmesen felhasználni a CD felfoghatatlan tárhelyét, így mindenki valódi videók őrült felhasználásán munkálkodott.

A Digital Picture stúdió volt e játékdesign-zsákutca sokszorosan koronázott ura, és ezeket a videoklip-szerkesztő programokat is nekik köszönhetjük. A Sega és a Sony Imagesoft annyira bíztak a sikerben, hogy rögtön négy verziót rendeltek be, mégpedig a kurrens időszak legnagyobb sztárjainak főszereplésével. Aztán persze kiderült, hogy a legnagyobb sztárok nem akarják ilyen marhasághoz a nevüket adni (helyesbítek: adták volna szívesen, de roppant sok pénzért cserébe), így aztán a Kris Kross, az INXS, a Marky Mark and the Funky Bunch, valamint a C+C Music Factory részesültek a megtiszteltetésben. 

A játékok mindegyike három videoklipet és egy sor jogdíj nélküli random felvételt tartalmazott, ezekből lehetett összevágni az 1x sebességű meghajtóról válogatva a három-három szerepeltetett szám új videóit. Sok sikert!


Forrás: Electronic Gaming Monthly #042. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Tény: egy multimédiás, többlemezes enciklopédia nem csak olcsó volt egy sokkötetes könyvverzióhoz képest, de kisebb helyen is elfért, ráadásul zenéket, galériákat és videókat is tartalmazott.

Másik tény: 1996-ban, részben az internet térnyerésének köszönhetően már senki nem vágyott ilyen kiadványokra.

Forrás: Univers Jeux & Micro 1996/12. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Nem tudom, hogy ezek a lelkendező, vagy legalábbis akként is értelmezhető idézetek pontosan milyen kontextusban is jelentek meg annak idején, de a Perfect Weapon a PlayStation otromba nyomorművekben is bővelkedő történetének talán legócskább akciójátéka volt. A kamerarendszer és az irányítási rendszer kettőse lehetetlenné tette a harcokat, és a játékos egyetlen szerencséje (?) az volt, hogy az itt nagybetűkkel beharangozott mesterséges intelligencia sokszor egyáltalán nem működött. De ezen túl is minden szörnyű volt, a sztoritól a grafikáig minden csak megvetéssel teli leírásokkal illethető – az pedig, hogy a jeges világban ragadt főszereplő folyamatosan sérül a fagy miatt, minden idők egyik legbénább designdöntése volt.


Forrás: Ultra Game Players 1996/11. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.