Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Nem ez az első alkalom, hogy egy PC-n komoly játék ikonikussá vált artworkje PlayStationre költözve rajzfilmesebb külsőt kap. A trend látszik, de okot nem tudnék mondani rá, hiszen ez a konzol imádta a tinikre hangszerelt véres-brutális koncepciókat.
Forrás: P.S.X. Magazine 1996/05. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Terveztünk néhány pöpec, krómozott, kallantyúkkal és tekerentyűkkel telepakolt hardvert – ugye elrejthetjük őket a világ legrandább szekrényeiben?
Forrás: Playboy 1972/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Ki tudja, talán ezeket a listákat esetleg lehetett volna ízlésesebben is tálalni...
Ezen felül külön elismerés dukál a csizmanyalogató Light Boy-hirdetésért; nem lehetett könnyű új narratívát fonni egy szottyos Game Boy-kiegészítő köré, de a Vic Tokai kreatívjainak sikerült ez a csoda is.
Forrás: Electronic Gaming Monthly #024. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A Lockheed Martin, a világ legnagyobb katonai beszállítócége által alapított civil grafikai vállalkozás, a Real3D nem csak létrejöttét tekintve számított egyedinek, de e hirdetés alapján a marketinget is másként közelítették meg, mint a többiek.
Bár a cég elsősorban a Segával közös hardvereiről ismert, az Intel számára készítették el azt a 3D-s gyorsítókártyát, amelynek talán legismertebb verziói StarFighter és LightSpeed néven kerültek forgalomba. A termék nem lett sikeres, így a céget egy évvel e reklám megjelenését követően felvásárolta az Intel, akiket e lépés szabadalmakkal kapcsolatos részletei miatt azonnal beperelt a 3Dfx, az Nvidia és az ATI.
A hirdetés egyébként a ritkán látott „aki a legmélyebbre benyal nekünk egy cégméltató levél keretei között, az kap egy király PC-t” taktikát követte.
Forrás: PC Accelerator 1998/10. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Még hogy Japánban kevés PC-s játék jelenik meg! Igaz, a 2005 őszének hazai kínálatát bemutató oldalpáron minden játék a romantikus, az erotikus, vagy a csápospornós műfajhoz tartozik.
Forrás: Advanced P-Mate 2005/11. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A Florida Blue Monster golfpálya némileg veszít a vonzerejéből, ha azt egy monokróm Macintosh gépen próbáljuk meg bemutatni...
Forrás: Computer Play 1988/12. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Nem tudom, hogy mennyi igaz ebből a Fear Factory-játékból, más interjúk ugyanis csak arról szólnak, hogy az Edgecrusher számhoz a Psygnosis készített volna videoklipet PlayStation-technológiát használva. (Végül ez sem jött össze, mert a banda egyre újabb és újabb turnékat kötött le, és egyszerűen nem maradt idejük arra, hogy a stúdióval átbeszéljék a részleteket.)
Az együttes egyébként pár év múlva felbomlott, így valószínűleg ez a nagyobb játék amúgy sem születhetett volna meg.
Forrás: Incite Video Gaming 1999/12. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A Bally 1988-as asztala, az emlékeim szerint itthon sem ritka Escape from the Lost World legjobb része nem a kétszintes játéktér volt, hanem az a mániákus tekintetű bányászgoblin e kép alján.
Forrás: Flickr. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Az Elysium legérdekesebb vonása kimaradt az apró bemutatóból: a játékot alkotói egy 40 epizódból álló monstrumnak képzelték el, ahol minden egyes fejezet legalább 10 óra hosszúságú lett volna. Minden epizód egy újabb expedíciót mutatott volna be az Elysium nevű alternatív világban, a karakterek pedig ennek megfelelően tudósok lettek volna – minden fejezetben más felállásban és persze más problémákkal szembesülve. A munkát egyébként a Betrayal at Krondor újra összehívott kreatív brigádja végezte.
Ez nyilván roppant ambíciózus elképzelés volt már önmagában is, de a fejlesztés azért állt le, mert a tulajdonosuk, a GT Interactive csődbe jutott, az azt felvásárló Infogrames pedig nem kért az efféle kísérleti játékokból.
Forrás: PC Zed 1999/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Bár a fejlesztésben nem vettek részt, hanem csak az amerikai terjesztést végezték, a Plane Crazy így is minden idők talán legkevésbé ismert Sega-játékai közé sorolható. Cseppet sem lepne meg, ha a fejlesztő Inner Workings stúdió designereit a Diddy Kong Racing repülős jelenetei ihlették volna, mert a két játék meglehetősen hasonlóan működik – igaz, itt az online játéklehetőség és a 3Dfx-támogatás voltak már a fő hívószavak.
Forrás: PC Accelerator 1998/10. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A fejléckép forrása: waneella