Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A Rainbow Arts természetesen az X-Out folytatásaként harangozta be a Z-Outot, pedig hát a két játék között az égegyadta világon semmi közös nem volt. Ezt szó szerint értem: a Z-Out eredetileg egy, az Advantec stúdiónál készülő R-Type-klón volt, Wargate néven. Ezt az azonnali folytatásra vágyó kiadó felvásárolta, és lényegében változatlan formában ki is adta, éppcsak a logót cserélték le benne. 

Ennek megfelelően az egykor vízalatti világban játszódó előd után a Z-Out már a megszokott módon az űrben kapott helyet, az Irem klasszikusának megfelelően egy biomechanikus háború kellős közepén. Eltűnt a pályák közti vásárlás, de megjelent az ikonikus option-fejlesztés és sok más ismert fegyver, és úgy általában véve is minden az R-Type-ra hasonlított. Igaz, legalább ez jól működött: az érdekes pályatervezésnek és a szórakoztató főellenfeleknek köszönhetően a Z-Out a 16-bites számítógépek egyik legjobb shoot ‘em upja lett


Forrás: Amiga Format 1990/12. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Megdöbbentő, hogy a Riders of Rohant kalandjátékként próbálta eladni az amerikai kiadó, amikor az minden műfaji rendszert használva stratégiai játéknak számít, amit, aprócska, akciódús minijátékokkal próbáltak feldobni a fejlesztők, mintha csak a korszak borzalmasan elbaltázott point ‘n‘ click kalandjátékaitól próbáltak volna tanulni.

Így aztán a második könyv történetét feldolgozó* hadjáratban nekünk kell megvívni a rohírok és a Szövetség csatáit: előbbieket primitív és lassú taktikai ütközeteken keresztül, utóbbiakat pedig kivételesen ótvar minijátékokkal: íjászkodással, kardozással, vagy, Gandalf esetében, mágikus párbajokon keresztül.

*a játék teljesen szabadon engedte az eltérést a tolkieni alapoktól, éppcsak a kánontól eltérő utakat brutálisan megbüntette.

Forrás: Computer Gaming World #074. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Feltehetően nem töltöttek sok időt a szlogen („remek shoot ‘em up!”) kitalálásával a marketingesek, de ez egyike azon ritka eseteknek, ahol ez az egyszerű dicsekvés ténylegesen igaz. Szintén dicséretes, hogy a számítógépes portok nagy átlagban tényleg jól sikerültek; speciel pont a Commodore 64-verzió elég ótvar lett, és ezt maga a játék is próbálja mentegetni – a stáblistában olvasható, hogy a fejlesztésre mindössze hat hetet kapott a Factor 5.  Érdekes apróság, hogy a majdnem megegyező, de eltérő stúdióknál készült Atari ST- és Amiga-verziók ára között 25%-nyi különbség van.

Forrás: The One 1988/12. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Professzionális grafika, jól látható színesceruza-satírozás vagy nyilvánvaló IP-jogsértések nélkül? Ugyan már, kinek kellene ez a puhány biztonsági játék, amikor a szomszéd kisgyerek ingyen is megrajzolja a karácsonyi hirdetést?!


Forrás: MegaTech 1991/Xmas. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


A később Takeru néven ismertebbé váló Brother kiadó három, általam korábban még csak névről sem ismert játékát mutatja be a hirdetés. 

A Fantasy Saga Systemnek nincs semmi köze a sokkal népszerűbb, másik FSS-hez, a Five Star Stories mangához: ez egy oldalnézetes RPG, meglepően nagy világgal és egyszerű harcrendszerrel. Bár a játék címében szerepel a „Vol. 1” kitétel is, sosem jelent meg folytatása.

Az Algarna műfaja igen hasonló, de ebben sokka több sztorit és sokkal kevesebb harcot találhat a játékos.

A Lipstick Adventure 2 műfaja és hangvétele azt hiszem már a címből is könnyedén kitalálható... Vagyis hát nem, mert a helyzet itt is furább, mint gondolnánk. A program eredetét úgynevezett CG-kollekciókban kell keresni. Ezek olyan kiadványok voltak, amelyek pixelart-illusztrációkat tartalmaztak egy-egy tematika köré építve: a Lipstick-sorozatban például volt Office Lady Edition, Schoolgirl Edition és sajnos Lolita Edition is. Ezek olyan népszerűvé váltak, hogy a készítő Fairytale egyik szakembere, a később az Elf stúdiót megalapító Masato Hiruta egy erotikus, vagy legalábbis annak szánt kalandjátékot faragott néhány karakterből. Ez megint elérte a szükséges sikert, és így további két folytatás is megjelent hozzá.

Forrás: Oh! X 1990/11. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Nem véletlen, hogy az Inca dicsőítésére importálni kellett a szavakat: minden idők egyik legfurcsább kalandjátékáról van szó, pedig hát a mezőny e sportágban igen erős. Az inkák és spanyol hódítók harcát a világűrbe helyező játékban a szokásos kalandelemek mellett űrharc, valamint belső nézetes dungeon-túró részek is vannak, menteni nem lehet (jelszavakat kapunk a pályák után, mint egy korai NES-játékban), ráadásul életeink száma is limitált, ami e műfajban ugye majdhogynem értelmezhetetlen. Persze a Coktel Vision fejlesztői sosem akartak átlagos, vagy akár érthető játékot készíteni: az Inca, a Lost in Time (a „két rész” kitétel az eredeti kislemezes megjelenésre utal, amit szét kellett szedni) és nyilván a Goblins 3 is botrányosan logikátlan, általában nem jó értelemben véve őrült fejtörőkkel és fordulatokkal van tele.

Forrás: PC Player (UK) 1994/03. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Az illusztráció fantasztikus, a screenshotok azonnal kipróbálásra sarkallnak, ám a hirdetés legérdekesebb része mégis talán az „epizód 5” felirat. Már csak azért is, mert ez az Ogre-széria legelső tagja volt. A megoldás mégis váratlanul egyszerű: a világot kitaláló Yasumi Matsuno tucatnyi játékra elég fantasy politikát, valamint világ- és hidegháborút talált ki projektjéhez, így ezeket kénytelen volt több játékba bezsúfolni. Mivel tetszett neki a Star Wars középen induló epizódszámlálása, átvette ezt, a játékkészítést a hatalmas saga közepén indította el, azzal a sztorival, ami az ő jegyzeteiben az ötödik fejezet volt. 

A számlálás utóbb sem lett sokkal egyszerűbb (másodikként például a 7. epizód, a Tactics Ogre jelent meg, és két, epizódokon kívüli mellékszál is napvilágot látott azóta), és vajmi kevés esély mutatkozik arra, hogy a teljes sztorit megismerjük, de ettől függetlenül minimum az 5-6-7. részeket felölelő trilógia ma is, mindig is ajánlható a fantasy stratégiák kedvelőinek.


Forrás: The Super Famicom 1993.03.19. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


A Falcon játéknévről a legtöbbeknek feltehetően egy másik, némileg fürgébb légi akciót tartalmazó széria ugrik be, de el kell ismerni, hogy ha nem is sokkal, de a Virgin kalandjátéka volt az első ezen a címen. (Feltéve, hogy az 1981-es Falconst azonnal diszkvalifikáljuk.)

Ebben a Falconban mindenesetre nem vadászgép-pilótát, hanem egy időügynököt alakítunk, aki hét idősíkon át kergeti renegát kollégáját, mégpedig egy rém lomha jetpack segítségével. A játék alapból is borzasztó nehéz, de extra pofonként egy tízperces időlimit még ezt is képes stresszesebbé tenni. 

Forrás: Zzap! 64 1987/ 07. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Sokat beszéltem már róla, hogy a Scuba Dive igen komolyan hozzájárult saját félelemtérképem kialakításához. Gyerekfejjel minden merülés félelmetes kalandnak tűnt, hiába volt a véltnél a valóságban sokkal kisebb és kiszámíthatóbb a vízalatti világ.


Forrás: ZX Computing 1984/06. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Hát nem, sem a Voyeur nem jelölte ki az FMV-játékok új aranykorához vezető utat, sem pedig a CD-i nem vált ettől tényleg komolyan vehető platformmá...

Forrás: Edge #002. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.