Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A nyolcvanas évek megszámlálhatatlan számítógépes prototípusainak egyike, egy Bell Teleterminal, amin a kifejezetten cégvezetől számára tervezett EPIC (Executive Planning, Information and Communication) operációs rendszer fut. Ez az 1982-ben tesztelt eszköz részben egy okostelefon volt, részben pedig egy online kommunikátor, amivel csoportos szöveges beszélgetéseket lehetett folytatni, le lehetett kérni a Dow Jones részvényárfolyamait, és el lehetett érni egy központi hírportált. Ahogy a fotón is látszik a képernyőt 25 apró gomb vette körbe, és a programokat úgy tervezték meg, hogy azok funkciói ezek mellett jelenjenek meg, mint például egy mai bankautomatánál. Bár 1982-ben a Teleterminal és minden szoftvere kész volt, a Bell 40 vezető beosztású tagja által élesben is tesztelt kütyü végül nem került tömeggyártásba.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Nem hiszem, hogy akadt olyan erős akaraterő, amelyet ez a roppant látványos hirdetés ne tudott volna meggyőzni. A művész tökéletesen ragadta meg a háború értelmetlenségét és a henye sportok zsírosító hatását! A csónakban levők pontos testhelyzete nem véletlenül származik a káosz létsíkjáról, hiszen ez is a túlhalászat globális veszélyére hívja fel a figyelmet.


Forrás: Commodore User 1983/12. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Szerb Antal az arcát kezébe temető Örkény István hátára támaszkodva zokog, Rejtő Jenő pedig csak a földön zihál, ahogy a magyar szépirodalom új főművével szembesülnek.

Forrás: Club Nintendo Magazin 1993/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Breaking: a Sierra saját lapja szerint a Sierra saját játéka a legjobb!

Ismeritek a legújabb FRP-t, a 3D AAG-k nagyszerű királyát, a Hero’s Questet? Kétlem, hisz az FRP-t végül számítógépes körökben végül leváltotta a CRPG rövidítés, egy idő múlva a kalandjátékoknál már nem volt értelme kiemelni, hogy tartalmaznak karakteranimációt (a 3D pedig ugye ekkortájt még ordas hazugság volt), és a Games Workshop, a HeroQuest táblás játék kiadójának kérésére még a címet is Quest for Gloryra kellett cserélni.

Az viszont legalább igaz volt, hogy ez egy nagyszerű műfajkoktél, az első játék, ami tényleg sikerrel keverte a kalandjátékok és a szerepjátékok igencsak eltérő játékmenetét.


Forrás: Computer Gaming World #069. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Nem gondoltam volna, hogy igényesen össze lehet hozni nyolc teljesen eltérő termék reklámját egyetlen lapra szimpla kivágással-montázsolással, és igazam is lett.

Forrás: Computer & Video Games #028. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Nem, nem valami illetlenséget ábrázol a minimalista reklám, hanem egy kushi dango nevű ételt. Míg a falatnyi rizsgombócok néha eltérő ízzel szórakoztatják a vásárlót, addig itt a Mega Drive és a Mega CD kombinálásával készült, furcsa módon a JVC/Victor által gyártott és terjesztett ultramodern konzol eltérő képességeit hivatottak jelezni: a kártyán, illetve CD-n elérhető játékokat, a karaoke-lemezekkel való kompatibilitást, valamint a zenei és Midi CD-k lejátszását.

A gép Japánban sem lett kiemelkedően sikeres, hát még az Egyesült Államokban, ahol talán a legborzalmasabb konzolnévvel szerelve, JVC X’Eye néven került a boltokba.

Forrás: BEEP! Mega Drive 1992/04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Minden apropó nélkül szeretném megosztani a Songs of the IBM című 1937-es könyvet, amelyben a cég nemzetközi szolgáltatások divíziója száz himnuszt dolgozott ki azért, hogy az éves céges gyűléseken a hálás dolgozók azokkal köszönthessék például idősebb Thomas John Watson vezérigazgatót. Persze nem csak neki jutott az ünnepi énekszóból, külön dalt kapott W.F. Battin pénzügyi vezető, és J.L. Barton, az endicotti üzem HR-ese is.

Az „Amerika legfontosabb három betűjét” újraértelmező vállalat sajnos nem tudta minden kreatív erejét a cégvezetők felszopására fordítani, így aztán minden dalt valami akkoriban sikeres popnóta dallamát kölcsönvéve írtak meg.

A dalírói géniuszt bemutatandó következzen fordítás nélkül a véletlenszerűen választott 29. dal, amellyel a Jingle Bells mentén lehetett a washingtoni ügyfélszolgálat dolgozóit feldicsérni.

Our customers they state,
  Our services are great,
We never hesitate,
  But just cooperate;
On call throughout the land,
  To lend a helping hand,
Our district service managers,
  Are helping us expand.

Berry here – Chapman there,
  And Fitzpatrick too.
Turney – Ryan – Loving good,
  And Wohlrab, all are true.
They’re from South, East and West,
  Also from the Coast;
Let us raise our voices and salute them
  With a toast.

A TIME címlapján Boris Artzybasheff festette.


Forrás: TIME Magazine 1955.03.28. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Képzeljétek, a cenzúramániás konzervatív politikusoknak már 1984-ben sem volt gőze arról, hogy pontosan mit is akarnának rendszabályozni.

Forrás: Big K 1984/06. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Sid Meier első MicroProse-os játékait még nem a designer nevével próbálták eladni, hanem egyszerű rajzocskákkal.


Forrás: Antic 1982/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Látványos hirdetés, ami lényegében semmit nem árul el a Nomad Soulról (Amerikában: Omikron). Mivel a Dreamcast-verzió egy évvel követte a PC-s premiert, ez talán nem volt akkora gond, hisz a játék volt akkora siker, hogy még a konzolos játékosokhoz is eljusson néhány részlet. Néhányan biztosan a mai napig sajnálják, hogy a közel egy évig fejlesztett folytatást (Nomad Soul: Exodus, illetve Omikron 2: Karma lett volna a címe) lelőtték, mert az író-designer David Cage-et időközben elragadta a Heavy Rain alapötlete.

Forrás: DC-UK 2000/04. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.