Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Bár a Tekken Tag Tournament 2 nem tudta megismételni legendás elődje sikereit (sőt, ez lett a sorozat messze leggyengébben fogyó fővonalbeli epizódja), remek játék volt, ami lényegében mindent tartalmazott, amit a korábbi hat felvonás kínált, már legalábbis a minijátékokon túl, mert azok sajnos még a konzolos kiadásból is kimaradtak. 

A (patch-ek és DLC-k utáni) TTT2 szinte minden karaktert játszható formában tartalmazott, csak néhány alternatív karaktervezió maradt ki az óriási listából.

Forrás: @Gamer 2012/09. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A japán mikroszámítógépek játékaival foglalkozó LOGiN magazin olvasói szavazásos toplistája az 1984-es karácsonyi szezonból. (Még akkor is, ha Japánban a karácsony nem az ajándékozás ideje, szóval ez ott nem jelent különösebb eladási robbanást.) Ahogy a kis adatlapokon is olvasható, a játékok ugyanolyan sok platformon megjelentek, mint az európai társak (sőt!). A toplista a következő játékokból áll:

1. Yakyū-kyō (Hudson Soft) (sokhelyütt Baseball Craze címen találjuk meg, de angolul sosem jelent meg)
2. Volguard (dB-SOFT)
3. Jong-kyō (Hudson Soft)
4. Chak’n Pop (Nidecom Soft)
5. Mario Bros. Special (Hudson Soft)

Forrás: LOGiN 1985/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A Melbourne House talán az első nemzetközi videojátékos cég volt: az 1977-ben alapított cégnek az első perctől kezdve volt egy ausztrál és egy angol irodája is. Előbbi inkább könyvírással és játékfejlesztéssel, utóbbi inkább az üzlettel és az előbbiek terjesztésével-kiadásával foglalkozott, de később e határok azért elmosódtak. 

Bár első sikereiket tényleg könyvekkel érték el (láthatóan minden idők legrosszabb minőségű PR fotói ellenére is), az 1983-as Hobbit meghozta nekik az átütő játéksikert is, majd két évvel később a The Way of the Exploding Fist is bődületes eladásokat produkált.


Forrás: Your Computer 1982/08. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Az ATS-2 szuperszámítógép (barátainak csak Sierra) a kaliforniai Lawrence Livermore kutatóintézetben segít az amerikai nukleáris arzenállal kapcsolatos modellezések kiszámításában. Amikor elkészült, 2018-ban (ez a fotó dátuma is) a világ második leggyorsabb rendszere volt, de még ma is az előkelő 20. helyen van. A teljes rendszer ma 8948 IBM POWER9 processzort, illetve 17.896  Nvidia Tesla V100 GPU-t tartalmaz, amelyek összesen 1.14 PB RAM-ot és 286 TB VRAM-ot használnak egyidejűleg.

Forrás: Flickr. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A PSM szerkesztősége komolyan vette a függetlenségét, beleértve azt is, hogy az első 84 számban nem voltak hajlandók hivatalos, a fejlesztő által készített artworköt használni a borítón, hanem inkább egy ismerősükkel rajzoltatták meg az adott szám fontos karaktereit. Ez néha rosszul sült el, máskor pocsék eredményt hozott, néha pedig kifejezett szörnyűséget eredményezett; itt ez utóbbira láthatunk példát – szegény Aerith járt a legrosszabbul, de Tifa arca is teljesen átalakult Arthur Adams grafikáján.

Forrás: PSM 1997/09. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Ki tudja, talán e tördelésnél jobban követhetőt is ki lehetett volna találni, és a focisták fénypöttyeit sem teljesen értem (az izzadtság szerintem nem így működik), de a Match Day hirdetése amúgy a helyén van: informatív, tele van screenshotokkal és eladja a játékot. 

Érdekes módon John Ritman és Chris Clarke játékához az Ocean licenszelte a BBC televízió Match of the Day műsorának zenéjét, de a névre sajnálták a pénzt, így azt picit átnevezve használták fel.


Forrás: Crash 1985/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Igazán kíváncsi lennék, hogy vajon miért is nevezték a Star Trek 25th Anniversary nyilvánvalóan point ’n’ click játékmenetét RPG-nek a hirdetés szövegírói... Én speciel nagyon utálom ezt a játékot, de még ez is megérdemelte volna, hogy a reklámban legalább a műfajt sikerüljön eltalálni.

Forrás: Computer Games Strategy Plus 1991/12. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Hogy az edutainment programok mennyiben járultak hozzá ténylegesen a felhasználók szellemi fejlődéséhez, azt ma már lehetetlen megmondani. Biztos volt olyan gyerkőc, aki ezekből tanult meg szorozni, fogalmazni, netán programozni, de az anekdotális beszámolók alapján inkább azért örültek sokan ezeknek, mert ezek miatt került számítógép olyan otthonokba, ahol arra pusztán a videojátékok miatt erre esély sem lehetett volna. 

Forrás: Family Computing 1983/11. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A Ryouki no Ori-sorozat mindig is a horrort és az erotikát akarta valahogy közös nevezőre hozni. Gőzöm sincs, hogy ez mennyire sikerült a fejlesztőknek, mindenesetre az itt hirdetett második epizód sikeres lehetett, hiszen hentai film is készült belőle, minden bizonnyal a világ nagy örömére.

A történet egy pár éve csúnya baleset (esetleg gyilkosság?) miatt bezárt, de most újranyitott vidámparkban játszódik, ahol a játékos karaktere egyszeri biztonsági őrt alakít, akit csinos (és színkódolt hajú) killeginák egész légiója vesz körül. Mindez remekül hangzik, ám hamar kiderül, hogy minden leánynak durva titkok lapulnak a múltjában...


Forrás: Tech Gian 1997/10. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A maga négy egységével és hat épületével a Baldies valószínűleg minden idők legsekélyesebb RTS-e volt. A magyarázat persze az, hogy igen korán, még 1993 elején, Amigára indult a fejlesztés, és csak a platform bukása után írták át Atari Jaguarra. Bár nem lett kifejezetten sikeres, a következő évben érkezett a PC-s verzió, majd a PlayStation és a Saturn is megkapta a maga átiratait (viszont a hirdetésben beígért 3DO-port elmaradt, hiszen az a platform is megdöglött a fejlesztés közben).

A Baldies egyik érdekes vonása, hogy a munkálataiban részt vett az Infinity Ward későbbi alapítóinak kétharmada (Vince Zampella és Grant Collier). 

Forrás: PC Gamer (US) 1995/05. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.