Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Nem tudom, hogy ezek a lelkendező, vagy legalábbis akként is értelmezhető idézetek pontosan milyen kontextusban is jelentek meg annak idején, de a Perfect Weapon a PlayStation otromba nyomorművekben is bővelkedő történetének talán legócskább akciójátéka volt. A kamerarendszer és az irányítási rendszer kettőse lehetetlenné tette a harcokat, és a játékos egyetlen szerencséje (?) az volt, hogy az itt nagybetűkkel beharangozott mesterséges intelligencia sokszor egyáltalán nem működött. De ezen túl is minden szörnyű volt, a sztoritól a grafikáig minden csak megvetéssel teli leírásokkal illethető – az pedig, hogy a jeges világban ragadt főszereplő folyamatosan sérül a fagy miatt, minden idők egyik legbénább designdöntése volt.


Forrás: Ultra Game Players 1996/11. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A New 3D Golf Simulation-sorozat harmadik része jól láthatóan szakított a cím „szimuláció” részével: a pokoli nehéz golfpálya 18 lyuka a megszokott akadályok helyett lávatavakat, vízeséseket, romtemplomokat és hegyoldalakat vet be a játékos életének megnehezítésére. A program néhány platformon angolul is megjelent, ott True Golf Classics: Wicked 18 címmel, minden bizonnyal alaposan meglepve azokat, akik az elődök – a korhoz képest – élethű Pebble Beach-, illetve Waialae Country Club-modellezését megkedvelték.

Forrás: The Super Famicom 1993.03.05. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Azt hiszem, jobban járunk, ha ezt letudjuk annyival, hogy ilyen az ausztrál humor, és még csak nem is próbáljuk meg kielemezni a koncepciót, az illusztrációt, netán a nevet.

Forrás: MegaComp 1988/12-1989/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Mai kvízkérdésünk a következő: ez a kizárólag Németországban megjelent Atari 2600-játék mit másol – Pac-Mant, Donkey Kongot, esetleg a borítóra egy-az-egyben lelopott Space Runaway Ideon animét? 

A váratlan megoldás az, hogy egyiket sem: a Großversandhaus Quelle által fejlesztett program a világ talán legprimitívebb, és jó eséllyel a legrosszabb játszhatóságú platformjátéka, amelyben minden képernyőn a legfelső szintre kell felugrálni.


Forrás: Atari Age. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


1984 három játékműfaja: játéktermi, kaland, illetve fantasy. 

A Supersoft egy volt a Spectrum és a Commodore 64 legkorábbi időszakának apró, saját ötletekkel nem rendelkező, de mások játékait óriási elánnal másoló apró brit kiadók közül. 1985-öt már nem érték meg, hiszen a piac lassan az igényesebb játékok felé fordult, pedig hát ha valami, hát ez a borítókavalkád figyelmet érdemelt volna. A kedvencem talán a Crazy Kong, ami a harmadik primitív másolat volt ezen a néven, és akkor a Krazy Kong-féle verziókat még nem is számoltam ide...

Forrás: Personal Computer Games 1984/02. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A Genesia (Amerikában: Ultimate Domain) egyértelműen a Populous örököse volt, igaz, a Bullfrog remekének sosem volt ilyen csodálatosan felfújt fejű hirdetése. Thomas Zighem designer-programozó-grafikus-zenész a mai napig saját művének rabja: 2011-ben felújított verziót készített iPadra, a remake 2017-ben jelent meg Steamen (Genesia Legacy: Ultimate Domain címmel, korai hozzáférésű formában, és már 8 éve nem kapott frissítést), 2020 óta pedig társasjáték formábában is elérhető.


Forrás: PC Zone 1994/02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Bár a Nintendo (tudtommal) sosem állította, hogy a Brain Training ténylegesen fejlesztené a kognitív képességeket, a hirdetéseik legalább ennek sugallmazásától nem álltak messze. A megjelenés után elvégzett tudományos tesztek átlagban hasonló eredményt hoztak: a Ryūta Kawashima neurológus segítségével kifejlesztett játék rendszeres használata jótékony hatással van az emberi agyműködésre – pontosan úgy, mint szinte bármilyen agymunka a sudokutól a Tetrisen át a beszélgetésig.

Forrás: NGamer 2006/11. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A Falcom 1983-ban kevéssé barátságos munkahely lehetett: hogy a nyár izgalmasabban teljen, kizárólag motivációs célokkal kötelező versenyt írtak elő a cégvezetők két veterán programozójuk számára. Yoshio Kiya és Inoue Tadanobu így kénytelenek voltak egy-egy új szerepjátékot írni PC-88-ra, méghozzá teljesen egyedül. Végül az előbbi által kitalált Dragon Slayert hozták ki győztesnek, vagyis csak az jelenhetett meg – a másik programot két évvel később a Login magazinban begépelős kód formájában „adták ki”. 

Annyiban persze ez jó döntés volt, hogy hiába számít ma már elviselhetetlenül kegyetlen, ép ésszel felfoghatatlanul nehéz játéknak a Dragon Slayer, az a korai japán RPG-piac egyik alapvetésévé vált, sok más eredménye és érdeme mellett így az első Zelda inspirációs forrásai között is megtaláljuk a Hydlide és a Mugen no Shinzo mellett. A Dragon Slayerből aztán egy szinte kikutathatatlanul kusza sorozat nőtte ki magát, többek között a Xanadu, a Sorcerian és a Lord Monarch alszériák is mind ide tartoznak, de ha valaki nagyon akarja, hát valamennyi jóindulattal az Ys-játékokat is ide sorolhatja.

Forrás: Login 1985/01. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Nem minden nap lát az ember olyan borítót, amelyen a játékcím két hibát is tartalmaz, de hát az A&F kiadót sosem az igényesség bajnokainként ismertük. (Legnagyobb sikerük, a Chuckie Egg is teljesen véletlenül kötött ki náluk.) Érdekes olvasni a klónok ezreibe belefáradt cikkíró rezignált szavait: aki ma panaszkodik a kreativitáskerülő játékcégekre, az vonyított volna a fájdalomtól a mikroszámítógép-korszak első éveiben.


Forrás: Big K 1984/06. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Az Amiga Action magazin legelső száman merészen indított, és egy clipart mellett screenshotokból rakták össze a címlapot. Ez igazán nyerő ötletnek a 320x240-es játékfelbontás miatt nem bizonyult, úgyhogy ezt a megoldást a későbbiekben hanyagolták.

Forrás: Amiga Action 1989/10. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.