Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Már készen álltam gúnyolódni az Acorn Electron elsöprő sikerét bármiféle tényleges adat nélkül ünneplő hivatalos magazin cikkén, de aztán utánanéztem a dolgoknak. Noha az tény, hogy a BBC Micro olcsóbb verziójaként megjelent gép teljes karrierje mindössze két bő évig tartott és ezalatt negyedmillió gépet sem tudtak eladni, az is tagadhatatlan, hogy volt néhány rövid hónap, amikor az Electron volt Nagy-Britannia legjobban fogyó mikroszámítógépe. Ezt a fejezetetet a leárazott ZX Spectrum, illetve később a Commodore 64 hamar lezárta, de ez a cikk pont a kurta aranykorban jelent meg.

Mindez az elismerés nem vonatkozik a már 1984-ben is ósdi, lejárt és finesz nélküli humorra, ami a képregényből árad.

Forrás: Electron User 1984/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Bár nekem nem volt szerencsém a 7th Guesthez 1993-ban (amikor megjelent PC-re), és még kevésbé 1994-ben (amikor CD-i gépekre is kijött), de azt azért erősen kétlem, hogy akkoriban az élményt a fekélyes gyomromból előáradó epe bűzéhez hasonlítottam volna.

És most, hogy ezt így leírtam... biztos, hogy jó szlogen ez egy videojátéknak?


Forrás: EGM2 1994/08. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


1993-ban, amikor a legtöbb régióban a SNES volt a piacvezető platform, a CD-meghajtó puszta jelenléte is a totális technikai fölény jele volt. A PC Engine Duo (Amerikában ekkor már csak Duo) ugyan talán nem a legerősebb konzol volt, de legalább nem multimédiás szemetek, hanem remek játékok jelentek meg rá. Meg természetesen ócska játékok is, hiszen az ilyesmi valahol elkerülhetetlen...

Forrás: Electronic Gaming Monthly #047. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Kockázás, kikeményítés, vándormaszk jelzik, hogy a cikkírónak igen komoly fordítási kihívásokkal kellett szembenéznie, a „dinoszaurusz-féle vasszörnyetegek”, no meg a „Yoda nevű törpe” pedig azt is tudatják, hogy 1985-ben idehaza még nem sokat lehetett tudni a Star Wars mögött már akkor is létező univerzum részleteiről.

És ugye a rotoszkópolás is valami teljesen mást jelent a valóságban...?

Forrás: Alfa 1985/02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Megvallom, nem sok korabeli elemzést és véleményt találtam a Rainbow 2000 grafikus kártyáról, de ez a reklám kifejezetten jó ötletre épít, és a megvalósítás is igényesnek számít 1980-hoz képest. Igaz, azt azért szeretném megtudni, hogy ebben az évben mit is jelentett a „magas felbontás”, illetve a „teljes színskála”...


Forrás: BYTE 1980/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Bár a copyright-szövegből talán kiderül, amúgy meglepően nehéz lenne ebből a hirdetésből rájönni, hogy a Navy Seals is egy Ocean-féle filmfeldolgozás. Vagyis: millió platformra kijött, a legtöbbön egész pofás, de egyetlen szikrányi új ötlet sincs benne, viszont pokoli nehéz és sekélyes. 

Az óriásit bukó filmtől eltérően mindez 1990-ben az európai mikroszámítógépes piacon pont elég volt a sikerhez.

Forrás: Amiga Format 1991/04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Biztos vagyok benne, hogy az Interplay marketingesei óriási bulival ünnepelték magukat, miután kitalálták a www.urbangangsta.com címet a Kingpin hivatalos weboldalához. És miért is ne, ez a típusú reklámhadjárat egész biztosan nem válik nevetséges cringe-tobzódássá néhány rövid év leforgása alatt, nem igaz?

Forrás: Arcade 1999/06. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Jómagam is mindig ilyen talpú szandálban megyek ki az erdő közepi hegyipatak mentén telepített téli italautomatához...

Forrás: American Automatic Merchandiser 1979/04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Bár a Tekken Tag Tournament 2 nem tudta megismételni legendás elődje sikereit (sőt, ez lett a sorozat messze leggyengébben fogyó fővonalbeli epizódja), remek játék volt, ami lényegében mindent tartalmazott, amit a korábbi hat felvonás kínált, már legalábbis a minijátékokon túl, mert azok sajnos még a konzolos kiadásból is kimaradtak. 

A (patch-ek és DLC-k utáni) TTT2 szinte minden karaktert játszható formában tartalmazott, csak néhány alternatív karaktervezió maradt ki az óriási listából.

Forrás: @Gamer 2012/09. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A japán mikroszámítógépek játékaival foglalkozó LOGiN magazin olvasói szavazásos toplistája az 1984-es karácsonyi szezonból. (Még akkor is, ha Japánban a karácsony nem az ajándékozás ideje, szóval ez ott nem jelent különösebb eladási robbanást.) Ahogy a kis adatlapokon is olvasható, a játékok ugyanolyan sok platformon megjelentek, mint az európai társak (sőt!). A toplista a következő játékokból áll:

1. Yakyū-kyō (Hudson Soft) (sokhelyütt Baseball Craze címen találjuk meg, de angolul sosem jelent meg)
2. Volguard (dB-SOFT)
3. Jong-kyō (Hudson Soft)
4. Chak’n Pop (Nidecom Soft)
5. Mario Bros. Special (Hudson Soft)

Forrás: LOGiN 1985/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.