Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


A hirdetés olyan, amilyen, de az M Network minenképpen a kor egyik érdekes anomáliája volt. Ahogy az apróbetűs szöveg el is spoilerezi, ez az Intellivision konzolt gondozó Mattel álcája volt, akik ezen a néven adták ki játékaikat a rivális platformokra. Ez igen csálén működött: nem elég, hogy a játékok fél év késésben voltak, de mindig ügyeltek arra is, hogy Atari 2600-on kicsit gyengébbek legyenek a programok. Hogy az eladásokat még inkább lejjebb vigyék, ezek a verziók mindig más néven jelentek meg, nehogy egy-egy sikerjátékot azonnal fel lehessen ismerni. 

És ami még szebb, hogy amikor az Atari arra a csúf pofátlanságra vetemedett, hogy Intellivisionre merészelje kiadni saját játékait, a Mattel azonnal beperelte őket, hiszen ez nem csak udvariatlan és pofátlan, de még illegális is.

Forrás: Blip 1983/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A Hydlide japán és nyugati megítélése között óriási szakadék tátong: otthonában az igazi műfajteremtő klasszikusok közé tartozik, máshol viszont a stílus (és a platform) legócskább példányai között tartják számon. Ennek oka a nyolcvanas évekre jellemző portolási sebesség volt: Japánban 1984-ben jött ki a valós idejű (ez a szlogenben szereplő „Active” valódi jelentése) szerepjáték a Xanadu és a Dragon Slayer mellett a műfaj első képviselői között volt, Amerikában viszont ehhez képest három évet késett, és az általa inspirált Legend of Zelda után jelent csak meg. Ez az összehasonlítás pedig kegyetlen képet festett, a Nintendo játéka nagyságrendekkel játszhatóbb, kreatívabb és szerethetőbb volt, mint a T&E Soft kísérletezős eredetije.

Forrás: MSX Fan 1988/04. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A Zero Wing műfajához (horizontális shoot ‘em up) képest aranyos űrhajójának magyarázata remek: a csodálatos vadászgépet még az intróban lelövik, így kénytelenek vagyunk a menekülő járművel háborút nyerni.

Ennél is fontosabb azonban, hogy a Zero Wing európai Mega Drive kiadását fordító ismeretlen Toaplan-alkalmazottnak köszönhetjük az azóta mémmé nemesedett „All your base are belong to us mondatot”.


Forrás: Mega Drive Fan 1991/06. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Az 1996-os és a 2026-os Marathon története, játékmenete és stílusa között nem sok hasonlóságot találni...

Forrás: MacAddict 1996/09. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A Tempest 2000 a Jaguar kurta történetének egyik legemlékezetesebb játéka volt, de sajnos érdekes elvontsága miatt ez pont nem az a szoftver volt, ami a kilencvenes évek közepén konténerszám tudta volna eladni választott platformját.

Forrás: EGM2 1994/07. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

A Legend of Kage direkt az európai piacra készült borítója fura ruhákat (ágyékkötőbe tűrt lila vállpántok?), izomtumorokat és a kornak megfelelően színkódolt nindzsákat is felsorakoztat. Igaz, a játékról sokat nem tudhat meg az, aki nem ismerte a játéktermi eredetit; igaz, a katanák nyomán feltehetően mindenki el tudta képzelni, hogy miről is van szó.


Forrás: Zzap! 64 1987/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


A 2400 A.D. futurisztikus, robotokkal teli világa tényleg egyedi volt a millió fantasy RPG között, de sajnos a játékmenet abszolút nem tudott ehhez felnőni. Mágia híján a harcrendszer már alapból is túl egyszerű volt, ráadásul amint sikerült összegrindelni a pénzt a plazmapuskára, lényegében legyőzhetetlenné váltunk. 

Ki tudja, talán ezért nem fogyott olyan jól a játék; talán pedig azért, mert ez az Ultima (egyik) aranykora volt, és az Origin mindenben, például a marketingben is inkább arra fókuszált.

Forrás: Video Games and Computer Entertainment 1989/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Az 1990-es mikroszámítógépes átlaghoz képest a Core Designnál készült Premiere kifejezetten kreatív platformjáték volt. No persze ezt nem a játékmenetére értem, ott egyetlen eredeti ötlettel sem találkozhatunk, de az irányítás pontos volt, a prezentáció pedig köröket vert arra, amit az amigás átlag hozott: minden pálya egy eltérő film díszletei között játszódott, annak megfelelő látvánnyal, hangulattal és ellenfelekkel.


Forrás: Amiga Power 1992/08. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Számomra megdöbbentő ajánlat: teljesen függetlenül attól, hogy mi a baja az Amigának vagy a Commodore 64-nek, azt fix áron javítja ki a gyártó. 

Forrás: Amiga Format 1990/11. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Az Intellectronics kérészéletű cég volt, 1982 második felében alakult, és a tavaszt már nem is érte meg – amit mondjuk az összesen három megjelent játékuk ismeretében meg tudok érteni. A Dunkey Munkey természetesen a Donkey Kong másolata, vagy inkább remixe, hiszen itt a jól ismert eredeti pályák nem csak eltérő sorrendben, de összekeverve érkeztek. A Starfire a Defender egyszerűsített verziója volt, az Ice Hockey pedig egy kapust nélkülöző, csapatonként mindössze két játékost használó jéghokis játék volt.

Forrás: The Rainbow 1982/10. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.