Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A Space MAX* nem csak az űrállomás megépítéséről szól (sajnos minden modul konstrukcióját egy ótvar minijáték hivatott izgalmas akciórésszé emelni), de ezt követően egy menüvezérelt stratégiai rész következik, amelyben az állomást profitábilis céggé kell emelni. 

A Family Computing magazin kritikáinak minőségéről sokkal többet mond el a mellékelt idézet, mint a játékról, nem tudom, hogy miért pont ezt választották.

*A címbéli rövidítés jelentése „Materials processing, Astrophysics, eXperimental”.


Forrás: Computer Gaming World #058. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Parádés festmény adja el azonnal a First Contact sci-fi világát, és ezen a kicsit gagyi logóeffekt is csak keveset tud rontani. Annál inkább a játék, hiszen abban egy karbantartórobotot kell közvetett módon, előre programozva irányítani, hogy az szerelje meg az idegen támadásban megsérült gépezeteket. 

Forrás: Zero 1989/12. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A hetvenes években valószínűleg minden férfi marketinges álma egy Playboy-kampány levezetése volt, hiszen ekkor munkahelyi kötelezettség gyanánt lehetett mellbimbókat fényképezgetni.


Forrás: Playboy 1970/08. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


A hirdetés olyan, amilyen, de az M Network minenképpen a kor egyik érdekes anomáliája volt. Ahogy az apróbetűs szöveg el is spoilerezi, ez az Intellivision konzolt gondozó Mattel álcája volt, akik ezen a néven adták ki játékaikat a rivális platformokra. Ez igen csálén működött: nem elég, hogy a játékok fél év késésben voltak, de mindig ügyeltek arra is, hogy Atari 2600-on kicsit gyengébbek legyenek a programok. Hogy az eladásokat még inkább lejjebb vigyék, ezek a verziók mindig más néven jelentek meg, nehogy egy-egy sikerjátékot azonnal fel lehessen ismerni. 

És ami még szebb, hogy amikor az Atari arra a csúf pofátlanságra vetemedett, hogy Intellivisionre merészelje kiadni saját játékait, a Mattel azonnal beperelte őket, hiszen ez nem csak udvariatlan és pofátlan, de még illegális is.

Forrás: Blip 1983/02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A Hydlide japán és nyugati megítélése között óriási szakadék tátong: otthonában az igazi műfajteremtő klasszikusok közé tartozik, máshol viszont a stílus (és a platform) legócskább példányai között tartják számon. Ennek oka a nyolcvanas évekre jellemző portolási sebesség volt: Japánban 1984-ben jött ki a valós idejű (ez a szlogenben szereplő „Active” valódi jelentése) szerepjáték a Xanadu és a Dragon Slayer mellett a műfaj első képviselői között volt, Amerikában viszont ehhez képest három évet késett, és az általa inspirált Legend of Zelda után jelent csak meg. Ez az összehasonlítás pedig kegyetlen képet festett, a Nintendo játéka nagyságrendekkel játszhatóbb, kreatívabb és szerethetőbb volt, mint a T&E Soft kísérletezős eredetije.

Forrás: MSX Fan 1988/04. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A Zero Wing műfajához (horizontális shoot ‘em up) képest aranyos űrhajójának magyarázata remek: a csodálatos vadászgépet még az intróban lelövik, így kénytelenek vagyunk a menekülő járművel háborút nyerni.

Ennél is fontosabb azonban, hogy a Zero Wing európai Mega Drive kiadását fordító ismeretlen Toaplan-alkalmazottnak köszönhetjük az azóta mémmé nemesedett „All your base are belong to us mondatot”.


Forrás: Mega Drive Fan 1991/06. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Az 1996-os és a 2026-os Marathon története, játékmenete és stílusa között nem sok hasonlóságot találni...

Forrás: MacAddict 1996/09. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A Tempest 2000 a Jaguar kurta történetének egyik legemlékezetesebb játéka volt, de sajnos érdekes elvontsága miatt ez pont nem az a szoftver volt, ami a kilencvenes évek közepén konténerszám tudta volna eladni választott platformját.

Forrás: EGM2 1994/07. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

A Legend of Kage direkt az európai piacra készült borítója fura ruhákat (ágyékkötőbe tűrt lila vállpántok?), izomtumorokat és a kornak megfelelően színkódolt nindzsákat is felsorakoztat. Igaz, a játékról sokat nem tudhat meg az, aki nem ismerte a játéktermi eredetit; igaz, a katanák nyomán feltehetően mindenki el tudta képzelni, hogy miről is van szó.


Forrás: Zzap! 64 1987/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


A 2400 A.D. futurisztikus, robotokkal teli világa tényleg egyedi volt a millió fantasy RPG között, de sajnos a játékmenet abszolút nem tudott ehhez felnőni. Mágia híján a harcrendszer már alapból is túl egyszerű volt, ráadásul amint sikerült összegrindelni a pénzt a plazmapuskára, lényegében legyőzhetetlenné váltunk. 

Ki tudja, talán ezért nem fogyott olyan jól a játék; talán pedig azért, mert ez az Ultima (egyik) aranykora volt, és az Origin mindenben, például a marketingben is inkább arra fókuszált.

Forrás: Video Games and Computer Entertainment 1989/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.