Bár az Audiogenic a Commodore 64-korszak elején bedobta a törülközőt, a cég igen fontos partnere volt a PET és VIC-20 játékosainak. Nem feltétlenül végtelenül kreatív és mély játékaik miatt, hanem azért, mert a játéktermi klasszikusokat gyorsan, viszonylag igényesen, és legalább minimális mértékű saját ötletek kíséretében írták át ezekre a gépekre.
Ma már kideríthetetlen például, hogy az amúgy egyszerűcske kincsgyűjtögetős Bonzo a legelső otthoni játék volt hi-score listával, avagy csak az elsők egyike, mindenesetre ez a ma már magától értetődő (vagy inkább el is felejtett?) ötlet sokat tett hozzá a program népszerűségéhez.
Forrás: Big K 1984/06. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.



Bár sok extrém érdekesség nem derül ki ebből a Nolan Bushnell-interjúból, az egyértelmű, hogy magabiztosságban nem szenved hiányt a videojátékok elindulásában és népszerűvé válásában kulcsszerepet játszó üzletember. 

Sok hozzáfűznivalóm nincs az Amtix cikkéhez, de az mindenképpen figyelemreméltó, hogy a brit újságok már 1986-ban képesek voltak lényegében tökéletes screenshotokat lopni, míg idehaza még a kilencvenes évek első felében is fotózni kellett a monitorokat.

