Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Ha már a Sega csúnyán elhanyagolta a Golden Axe-sorozatot a Mega Drive-korszakot követően, más fejlesztők próbálkoztak meg valami hasonlóval. A Toka nevű francia stúdió például Soul Fighter néven adott ki valami hasonló koncepcióra épülő (de már 3D-s) játékot Dreamcastra.

Három választható karakter, fantasy környezet, változatos pályák – hogy lehetne ezt elrontani? Hát például borzalmas irányítással, egekbe emelt nehézséggel és szörnyű megkötésekkel: az egyik játékmód a teljes végigjátszásra mindössze öt életet adott, a másik pedig ugyan végtelen újjáéledést tett lehetővé, de itt minden pályát halál nélkül kellett (volna) teljesíteni. 

Forrás: Official Dreamcast Magazine (UK) 2000/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Csodálatos kordokumentum abból a korszakból, amikor Pac-Man még más cégeknél is megjelenhetett: a kicsit furcsa kialakítású kvarcjátékot a Tomy (és nem Tommy!) gyártotta és terjesztette világszerte. 

Ahogy a legtöbb korabeli kcarcjáték, úgy ez a „port” is ritka rossz volt, ha az ember az eredetivel vetette össze: a sprite-limitek miatt mindössze két szellem és 20 megehető pötty volt csak minden pályán, ráadásul mivel Pac-Man sprite-ja mindig balra nézett, a pöttyöket kizárólag jobbról balra haladva lehetett felvenni.

Amikor a gép megérkezett az országba, körülbelül 5000 forint volt az átlagkereset.

Forrás: Ötlet Magazin 1983/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Az amerikai hadsereg taktikai légiirányítási radarrendszerének egy 407L típusú radarállomása, 1985-ben Nyugat-Németországban fotózva. 


Forrás: Facebook. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Bizonyíték arra, hogy az incel gamermozgalom már 1997-ben is létezett; igaz, akkor még csak a nyomtatott magazinok levelezési rovatán keresztül tudtak küzdeni a maguk „igazáért”.

Forrás: Twitter. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A Xenon flipperasztal (1980) nőalakja ikonikussá vált, és rengeteg regény címlapján tűntek fel a későbbiekben ehhez hasonló kiberhölgyek.

Forrás: Flickr. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Csak ebben a számban hat olyan új számítógépet hirdettek, ami olcsóbb volt, mint a Minimax I. Lehet persze, hogy tudás terén ez tényleg egy csoda volt, de egy hirdetést még így sem szép dolog hazugsággal kezdeni.


Forrás: BYTE 1979/07. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


A Choplifter! tényleg Amerika egyik kedvenc játéka volt 1983-ban. Megérdemelten. Az egy évvel korábbi A.E.* viszont nagyon hamar eltűnt a süllyesztőben, én helyette a másik ’83-as gigászi sikert tettem volna ide, a Lode Runnert.

Forrás: Compute!'s Gazette 1983/08. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Egy cikk, amiből végre kiderül az igazság: „a számítógép termelőeszköz.”

Forrás: Mikro Magazin 1984/06. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Az 1982-es nyári CES-en az Atari standja még úgy is a leglátogatottabbak között volt, hogy itt mutatkozott be az amerikai nagyközönségnek a trónkövetelő, a Commodore 64. 

Forrás: Alan Light. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Oké, vegyük magától értetődőnek, hogy 1994-ben a Death and Return of Superman játék közönsége azonnal felismerte ezen az oldalon Steel, Eradicator, Cyborg és Superboy logóvariációit, és ebből azt is rögvest tudta, hogy a sztori a Reign of Doomsday képregényfolyamot fogja feldolgozni. Nem tartom magától értetődőnek, de oké, legyen. 

Azt viszont miért nem írták oda egy multiplatform játék esetében (egy multiplatform magazinban), hogy melyik konzolokra is érkezik a program?!

Forrás: EGM2 1994/08. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.