Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Alig pár napja láttuk a Thunder Blade mikroszámítógépes, és főleg amigás európai hirdetését, így még érdekesebb lehet a nagyjából ugyanakkor megjelent amerikai hirdetés. A különbségek azonnal szembetűnőek: emberi kompozíció, helikopterszerű helikopter és nem-őrült leírás tájékoztatja a kedves vásárlót. A játék ettől persze még ugyanaz volt (illetve nem: a Pepsi-kollaboráció csak Európa játékosait örvendeztette!), de ez is jelzi, hogy a két földrészen tényleg eltérő volt az Amiga célcsoportja; legalábbis e két érintett kiadó véleménye szerint.

Forrás: Amiga World 1989/05. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Bár a Breath of Fire ízig-vérig Capcom-játék volt, az amerikai közönség a Final Fantasy VII előtt annyira nem volt vevő a japán RPG-kre, hogy csak néhány kiadó vállalkozott ezek 8- és 16-bites kiadására. Mindenki nagy szerencséjére az egyik a Square(soft) volt, akik olcsón tudták licenszelni más cégek játékait is nyugati terjesztésre. Bár ők is minden borítót újrarajzoltattak, a Breath of Fire új, képregényes stílusa nem volt olyan rossz, mint amelyik egyik-másik nyugatosított program szenvedett el. A szövegekre persze mindez nem igaz, beszéljünk akár az azbeszt-alsógatyáról, dicsekedjünk a 12 megabites kártyával vagy mondjuk az animált (!) szörnyekkel, és rögtön tudható, hogy aki ezeket írta, az egy percet sem játszott a játékkal.

Forrás: EGM2 1994/07. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Azt hiszem, az elrabolt hölgyet nem sikerült időben megmenteni, a szemeiből legalábbis az látszik, hogy már megjárta a poklot, és mást már nem is lát, akármilyen epilált bicepszet is markolásszon.

Bár a reklám mindent megtesz azért, hogy ennek ellenkezőjét bizonyítsa, de a Vice: Project Doom egy meglepően élvezetes akciójáték lett, ami sajnálatosan kevés NES-tulajdonoshoz jutott el annak idején.


Forrás: Electronic Gaming Monthly #024. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


A Commodore Power Play magazin már 1983-ban megunta, hogy olvasói pofátlanul csalnak a pontrekordok beküldésekor, és ezért bevezették a polaroidos bizonyítékok  használatát. Szerencséjük volt, a Photoshop még hét éven keresztül nem létezett, így ezt nehéz volt manipulálni.

Forrás: Commodore Power Play 1983/ősz. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Három file letöltése, egy óra, majd jöhet teljes havi online játékunk, mégpedig epikus 30 percben. Hát igen, amikor percre számlázott az internet-szolgáltató, az ember megfontolta, hogy mit is akar megnézni...

Még szerencse, hogy egyszerű volt Genie-re feliratkozni, a betárcsázás után szimplán csak a könnyen megjegyezhető XTX9958,GEnie kódot kellett begépelni, és jöhetett a minden bizonnyal hasonlóan felhasználóbarát regisztráció.


Forrás: Computer Gaming World #069. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.



A Thunder Blade-et a Tiertex írta át európai számítógépekre, és ez sajnos mindent el is árul azokról. Voltak persze jobban sikerült portok (például Commodore 64-en), de jelentős többségben voltak a gyalázatosan pocsék, irányíthatatlan, ráadásul randa átiratok is (például Amigán).

A hirdetésben a legérdekesebb nem a szörnyű króm-a-krómon-is artwork (természetesen nem akartak fizetni az eredeti illusztráció használatáért, pedig azon megmagyarázhatatlan módon két formás női láb között szlalomozik a futurisztikus helikopter), hanem a „Pepsi Challenge Game of the Year“ plecsni. Hogy egész pontosan mit jelentett ez? Mindössze annyit, hogy a U.S. Gold kiadó valahogy befűzte a Pepsi brit szárnyát egy szponzorációra, ami abból állt, hogy a játék leszállópályáit az üdítőital logóira cserélték. Ez tematikusan nyilván semmilyen formában nem volt összekapcsolható a Thunder Blade-del, és persze így a játékosok sem örültek ennek.

Ennek megfelelően soha többé nem osztották ki a rangos elismerést...

Forrás: The One 1989/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A Super SWIV-et leszámítva a Sales Curve Initiative (igen, a Carmageddonról elhíresült SCi elődcége) egyetlen jó, vagy legalább elfogadható SNES-játékot sem készített, és a mélypont talán a Time Slip volt, ez a pocsék, dögunalmas és randa Contra-klón.

Ez persze már a reklám láttán is egyértelmű: az ocsmány fegyver, az időutazásra AI-féle igénytelenséggel utaló megolvadt órák és a screenshotok hiánya egyértelműen jelzik, hogy a kiadó is tudta, hogy itt mivel van dolga.

Az időutazást egyébként a lehető legostobábban oldották meg: az első, kora-középkori Britanniát ábrázoló pályán például amerikai őslakosok, robotcsirkék és tüskés dobozok az ellenfelek, ami meglehetősen kevéssé nevezhető korhű felhozatalnak...


Forrás: Super Play 1994/02. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Amikor a poligonok és a szabad térbeli mozgás még önmagában is nagy dolognak számítottak, szinte mindegy is volt, hogy milyen körítést raktál egy ilyen játék mögé. Az Interphase alkotóit viszont lustasággal nem lehet vádolni: ahogy az itt felvázolt (és a korabeli szokásoknak megfelelően a programban sem továbbgondolt) háttér is jelzi, mélyen, már szinte érthetetlen mértékben durván cyberpunkosra vették a narratívát. Ez nem véletlen, a fejlesztők licenszelték a William Gibson-féle Neurománc regény hackeléssel kapcsolatos koncepcióit, és ezt próbálták meg feldolgozni egy Descent-előképként is felfogható akciójátékban.

Forrás: ST Format 1989/11. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A magazint még csak-csak megfordította az ember, de 2026-ban már értelmetlen az efféle trükkös hirdetés. Elképesztő igénytelenségre vall, hogy az A&F Software marketingesei nem voltak képesek ezt 42 évvel ezelőtt felmérni!

Forrás: Crash 1984/03. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Bár 1984 az otthoni videojátékok ókorának számít (lerakták az alapokat, és egyes klasszikusokra még ma is megkerülhetetlen alkotásként emlékezünk), ami az otthoni kontrollereket illeti, a mikroszámítógépek még a pattintott szakócát sem találták fel. Annak ellenére, hogy a Vectrex már 1982-ben a ma is használt kontroller-kiosztással és analóg gombokkal megnyitotta a jövőt, joystick-földjén még jó évtizeden keresztül megingathatatlan ezeknek az irányítóknak az uralma. Tévút volt ez, makacs tévút, aminek köszönhetően egyes műfajok szinte játszhatatlanná váltak számítógépen. 


Forrás: Big K 1984/08. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.