Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Nem is olyan rég csodálkoztam rá, hogy egyes brit magazinoknál már a nyolcvanas években is rendelkezésre állt a screenshot-lopó technológia. Úgy tűnik, arra csak számítógépen volt lehetőség (esetleg senki nem mondta el a Raze szerkesztőinek a titkot), mert ezen a cikken tisztán látszik, hogy a gömblyded tévékről fotózták a (játékteremben remek, Mega Drive-on elfogadható) Gain Ground jeleneteit.
Forrás: Raze 1991/05. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A Pac-Land léte már önmagában is anomália: a cégnél 16 évet lehúzó Yoshihiro Kishimoto azt a feladatot kapta, hogy a bizarr amerikai Pac-Man rajzfilmsorozat alapján készítsen egy játékot. Ennek megfelelően az 1984-es átlaghoz képest kidolgozott háttereket rajzoltatott, és azok elé egy fura, korábban csak igen ritkán látott játékot pakolt: a világ egyik első, ma is felismerhető platformjátékát.
A szűk egy évvel később érkező Super Mario Bros. mellett persze mérhetetlenül primitív játékról van szó, de az újítás ereje óriási volt: a Pac-Land az év legjobban termelő játéktermi játékai közé tartozott. Négy hosszú évvel később persze a Commodore 64-port már jóval kisebbet pukkant, de az tény, hogy a port elviselhető minőségű volt.
Forrás: The Games Machine 1988/05. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A Cyber Cop nem összekeverendő a nem sokkal később megjelent Cyber-Coppal! Az a Core Design egy korai (értsd: Wolfenstein 3-D előtti) FPS-RPG-hibridje volt, ez pedig egy izometrikus kamerát és négy eltérő járművet használó akciójáték volt.
A hirdetéstől eltérően én életszerűnek nem nevezném a környezetet, már csak azért sem, mert az egyik zóna a felhők között játszódott...
Forrás: Video Games & Computer Entertainment 1989/04. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
A Super Play gárdája ugyan nem tudott újságírót küldeni az 1992-es Shoshinkai kiállításra, de legalább Peter Molyneux-t rávették arra, hogy írja meg az élményeit. A fejlesztő így is tett: olvashatunk sokat vécékről, vonatokról és energiaitalokról, és a maradék kis helyen valamicske konzolszkeptikus játékbeszámoló is befért.
Forrás: Super Play 1992/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Bizony, volt idő, amikor a Games Workshop saját dolgainak gyártása mellett még videojáték-üzletként is funkcionált...
Forrás: Personal Computer Games 1983/12-1994/01. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Vajon lehetséges lenne ennél kevesebb kreativitást beletenni egy újévi köszöntőbe? Aligha...
Forrás: Vending Times 1970/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A kizárólag Japánban megjelent TeraDrive konzol-számítógép hibrid minden idők talán legfurább kabalafiguráival rendelkezik (IT-téren legalábbis, tudom, hogy amúgy ez egy roppant kompetitív piac). A masina egy már megjelenésekor, 1991-ben is eléggé elavult IBM AT PC volt, amelybe egy Mega Drive-ot integráltak. Ez szó szerint értendő: míg az európai Amstrad Mega PC lényegében két különálló gépből állt, addig a TeraDrive PC-s szoftverei képesek voltak kommunikálni a konzolkomponenssel is, így például néhány játékhoz igen könnyen lehetett pályákat készíteni, majd azokat élesben tesztelni. A "néhány" esetünkben sajnos csak kettőt jelent, mert a hibrid gép magas ára, illetve gyenge PC-s képességei miatt igen hamar megbukott, olyannyira, hogy a cikkben még a közeljövőre ígért CD-ROM kiegészítő már meg sem jelenhetett.
Forrás: BEEP! Mega Drive 1991/05. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Ahhoz képest, hogy ez a pattogó teniszlabdás játék egyszerű programozási techdemóként indult, a Bounder ritka nagy siker lett. Olyannyira, hogy a kiadó Gremlin Graphics mind a négy alkotót azonnal le is igazolta, és onnan csak azért távoztak később, hogy részt vegyenek a Core Design megalapításában.
Forrás: Computer Gamer 1986/05. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Vajon a Zork II hogy maradt le a listáról, ha a trilógia másik két része ott szerepel? A lista egyébként a Commodore 64 első évének végén (vagy a magazinos átfutások miatt egy-két hónappal még korábban) készült, ezért nem szerepelnek rajta a platform igazi nagyágyúi.
Forrás: Compute!'s Gazette 1983/08. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Ha a Japánból kapott artwork nem tölti az amerikai magazinoldalt, hát akkor... ez van.
Forrás: Computer Gaming World #054. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella
