Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Ratchet & Clank (és a Pókemberek) előtt az Insomniac tiritarka játéklistával rendelkezett – a Disruptor például egy FPS volt, ami a doomos designalapokat némileg változatosabb pályákkal, varázslatszerű pszionikus képességekkel és ami még jobb, zéró büdzséből forgatott FMV jelenetekkel próbálta jobbá tenni. A brutális nehézség és a mai szemmel igen nehézkes irányítás miatt nem sokan fogják végigjátszani, de ezeket a videókat azért érdemes megtekintenie mindenkinek, aki bukik a teljes lelkesedéssel, de jóval kevesebb profizmussal készített science fiction kisfilmekre.

Forrás: Ultra Game Players 1996/12. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Bár az álca tökéletes, ösztöneim mégis azt súgják, hogy egy közel tökéletes kamuflázst viselő kommandós valahol rejtőzhet ezen a borítón. 

Forrás: VideoGames & Computer Entertainment 1989/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Ha azt hinnéd, hogy arra a három pulóveres fotóra van bármi magyarázat a magazin lapjain, hát tévedsz: nincs cikk az újság által tervezett ruhákról, netán bármi más kapcsolódó anyagról. Nem, egész egyszerűen úgy döntött a vezetőség, hogy az jól fog festeni a borítón.


Forrás: Your Computer 1982/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A Bedlam egy egyszerű shoot ‘em up volt, amit az egyszemélyes fejlesztőgárda nem átallott 16 monoton pályára széthúzni. Ennél már csak két dolog furcsább: a bizarr illusztráció a hirdetésen, illetve az a tény, hogy a DOS-verzió nem egyszerűen rondább volt, mint akár a ZX Spectrum-kiadás, de játékmenet terén is sokkal kevesebbet tudott.

Forrás: Zzap! 64 1988/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A Grid Run egyike azon bizarr 32-bites videojátékoknak, amelyek mintha valami tévésorozatban látott, igazából nemlétező kamu program lenne. Pedig hát három platformra is megjelent szegény, de mivel nem volt több, mint egy fogócskázós capture the flag, talán érthető, ha a kutya nem ismeri.

Kivéve persze a Sega Saturn Magazine újságíróját, aki képes volt bármiféle szűkítés nélkül a világ legjobb multiplayer játékának nevezni, ami azért több, mint meredek...


Forrás: PlayStation Plus 1997/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Az akár 42 MB tárhelyet is biztosító, szalagos backup-rendszerrel is elérhető merevlemezek sokféle rendszerre elérhetők voltak: a borzalmas kudarcnak számító Apple III-ra ugyanúgy, mint a Commodore PET főtervezője által gründolt Sirius 1 (legalábbis Európában, Amerikában a Victor 9000 névre hallgatott) masinára, ami pár hónapig büszkén birtokolta a „Nagy-Britannia legnépszerűbb 16-bites üzleti számítógépe“ címet. 

Aztán ott is megjelent az IBM PC...

Forrás: Personal Computer News 1983. március 18. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Bár Georgie, a Ray-Gun harci robotot irányító fiatalka főhőse természetesen elrabolt szerelmét keresi a világban, az általa eközben megmentett menyecskék általában keblük büszke mutogatásával fejezik ki hálájukat. 

És igen, „roll-playing“ a műfaj...

Forrás: Oh! X 1990/12. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Ahhoz képest, hogy a 16-bites konzolok arról (is) híresek, hogy gyártóik kontrollálták a kártyák gyártását, rengeteg kiadó még ezeket a szigorú szabályokat is ki tudta játszani. Ilyen volt a Codemasters is, akik J-Cart néven készítettek olyan kártyákat, amelyekben két beépített kontrollerport is volt. Ilyet használt a Micro Machines ‘96 is, ami ráadásul a négy kontrollerrel akár nyolc játékost is képes volt kiszolgálni. Elméletileg: nehezen tudom elképzelni, hogy a négy Mega Drive-kontroller mindegyike mellett két-két ember szorongott, az egyik a d-padot, a másik a gombokat használva a kisautó irányítására.

Forrás: Official Sega Saturn Magazine (UK) 1995/11. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A rendkívül bölcs szösszenetek (ha idézetek lennének, hát nem találtam meg a forrásukat) nem beszélnek sokat az Onimusha működéséről és megoldásairól. Még szerencse, hogy a képek árulkodnak arról, hogy miről is van szó: egy szamurájkorba helyezett Resident Evilről. Ezúttal ez nem az én cinikus redukcióm, a játék fejlesztése tényleg így indult, majd, ahogy az szokott lenni, a munkálatok során rengeteg minden átalakult. 


Forrás: Next Generation 2001/07. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Igazán nem szokásom kötözködni, de faktuálisan hamis az akkor még Ubi Soft néven futó vállalat ezen állítása. Sőt, a versenyek ténylegesen ennek ellentétén alapulnak...

Forrás: N64 Pro 1997/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.